Hittudományi Folyóirat 11. (1900)

Kudora János: Magyar egyházi szónokok

H■■

féltében anyjához futhasson . . . Azért fenyeget és rettent Isten ilyen jelekkel, hogy ö hozzája térjünk«.1 »Szabad mindenben dicsérni és csodálni az Istennek gondviselését, de nem szabad azt megítélni vagy rágalmazni. Szabad csudálni, hogy Isten üdvösségre választá ama latrot, ki csak három óráig lön mellette a keresztfán, megveté pedig Judást, kit iskolájában három esztendeig tanított«.2 • »Komé- diás köntösök mind a világi színes öltözetek, mind a koldúsrongyok, melyeket a halál levonszol rólunk. Lázár magát nem mozdíthatta, hanem csaik feküdt, teli volt rút kifolyó fekélyekkel, oly éhen szomjan volt, hogy az asztal hulladékát, a szemétre hányatott falatokat kívánta, de azt sem adta senki neki, maga kívánta; de erőtlensége miatt a szemétből fel nem szedhette a kívánt falatokat, és mivel annyi ereje nem volt, hogy az ebeket elkergetné . .. rajta nyalakodtak az ebek. Másfelül a gazdag mindennap frissen öltözött, vígan dőzsölt ,és lakott«.3 »A gonoszok világi javai pedig olyanok, mint a horogra ragasztott eledelek, melyeken a halacskák vígan kapdosnak és míg a horgot nem rántja a halász, jól vagyon dolguk, de azután kitetszik csalatkozásuk«.4 »Miképen az olaj- és fügefa a szőlővel együtt, kérve sem akarák a fák között való királyságot felvenni, melyet a tövis egy szóllításra felvállala, sőt égé- téssel fenyegető, aki nem enged neki, úgy az alázatos ember kerüli azt, amin a kevélyek kapnak és alacsony állapotainak kicsinységével megelégszik«.5 »Az apró mada- raknak bátorságos oltalma vagyon a ragadozó ölyvek előtt, ha siirü tövisbe szaladhatnak: mi is, ha Krisztus koszorú- jában fészket csinálunk és annak árnyékában lakunk, minden veszedelmek és kisértetek között bátorságosak lehetünk«.״

1 Advent I. vas. I. préd. I. rész.

s Advent II. vas. I. préd. I. rész bekezdés».

3 U. o.

< U. o.

b Advent III. vas. I. préd. II. rész.

• Nagypénteken I. préd.

MAGYAR EGYHÁZI SZÓNOKOK. 651