Hittudományi Folyóirat 11. (1900)

Dr. Rézbányay József: A házasság szentsége

A HÁZASSÁG SZENTSÉGE.

641

Ahol csak lehetséges, meg kell mondani a gyónónak, forduljon a gyónáson kívül is ezen ügyben, akár ugyancsak a gyóntatóhoz, akár más lelkipásztorhoz, előadva neki az ügy állását, minthogy azon ügyben úgyis fölmentvényórt kell folyamodnia, azt pedig gyónáson kívül jobban megbeszél- heti s a gyónáson kívül kell elvégeznie. Ezzel meg van adva a mód, hogy (különösen ha jelzi a lelkipásztor a Poeni- tentiariához benyújtott kérvényben a gyónáson kívül tör- tént vallomást) az okmányt szükség esetére el lehessen tenni s megőrizni a levéltárban. Ha azután a házastársak között fenforgó akadály nyilvánosságra jutott, s e miatt a püspök el akarná őket választani, a lelkipásztor, a gyónási pecsét legkisebb sérelme nélkül (de még itt is a legnagyobb óvatos- sággal) tanúsíthatja, hogy az akadály el van hárítva.

Ez a legjobb mód. Azonkívül sok esetben, ha az aka- dály oly természetű (mint pl. ha a házasság magán érvé- nyesítéséről van szó, plébános és két tanú jelenlétében), hogy a fölmentósnél tanúk is szerepeltek a dologban, afelől a tanúk is tanúskodhatnak. Óvakodjék még ilyenkor is a plébános a tanúskodástól, ha nem elkerülhetetlenül szűk- séges.

Csak végső esetben tanúskodjék, pl. magánérvényesí- tés esetén a plébános.

Végül azt is is meg lehetne tenni, hogy a feleket szólítsuk fel: eskü alatt tegyenek tanúságot arról, hogy az akadályt titkos úton elhárították. Az eskü maga is kell. hogy elegendő legyen arra, hogy őket tovább ne nyug- talanítsuk.

Végső szükség esetén sem ajánljuk, mit Vogl1 ajánl és maga XIV. Benedek pápa sem vet el egészen,1 2 hogy t. i. a gyóntató, mint ilyen, tegyen jelentést a püspöknek, ami- kor az ily felek elválasztását sürgetné. Megjegyezzük, hogy bár itt nincs még a hitelvi kérdés élére állitva, mégis szükségesnek tartjuk: hangsúlyozni, hogy e pontban, hol

1 Vogl i. m. 618-619.

2 XIV. Ben. Institut. Eccles. LXXXVIL