Hittudományi Folyóirat 11. (1900)

Dr. Rézbányay József: A házasság szentsége

I)R. RÉZBÁNYÁT JÓZSEF.

XIY. Benedek pápa e véleményt megkockáztatja, nem akar egyáltalán döntő szabályt felállítani. Hogy ezt az eljárást megengedhetőnek tartja, értjük, mert, mint már magunk is megjegyeztük, a gyóntató itt azt, amit tud, nem csupán a gyóntató-székből tudja. (Azért helyesebb, amit ajánlót- tunk, átvinni az ügyet gyónáson kívüli térre, mely esetben a gyóntató természetes titoktartási kötelmet vállal magára, mit meg is lehet mondani a feleknek, hogy annál nyiltab- ban valljanak gyónáson kívül. S ezt tartjuk egyedül biztos módszernek, egyúttal helyes óvószernek arra, hogy a gyónási pecsétet ne kelljen távolról se veszélyeztetni!)

64. §. A Dataria leiratai.

Az alak rendesen következő: Leo Episcopus servus ser- vorum Dei, vagy, ha külön brevében adatik, Leo Papa XIII.

Dilecto filio Officiali (ami vicarius generalist jelent) etc. — ritkábban intézik a püspökhöz, — akik az ügy állásának kifür- készésére harmadik személyt is kiküldhetnek.

Ha névre szól a fölmentési felhatalmazás, s az, akinek nevére szól, pl. Stephano (Officiali = vicario-generali) meg- halt, új felmentési felhatalmazás szükséges. Ha ellenben csak a hivatal van megjelölve, pl. Dilecto filio Officiali (= vicario generali) vel episcopo 5 — Ecclesiensi, akkor, ha az azon hiva- talt viselő egyén meghalt is, hivatalbeli utóda fel van hatal- mazva a fölmentvény végrehajtására.

Azután következik a kérvény tartalmának jelzése. Mely után a pápa fölmenti a kérelmezőt az egyházi fenyítékek (censurák) alól, hogy a fölmentvény érvényesülhessen, s nyom- ban megbízza a meghatalmazottat a fölmentvény végrehajtá- savai, a következő záradékok mellett:

1. Mandamus, quatenus deposita per te spe cuiuscun- que muneris aut praemii, etiam sponte oblati, a quo te omnino abstinere monemus.

2. Volumus autem, quod si spreta monitione nostra huiusmodi aliquid muneris aut praemii occasione dictae dispensationis exigere aut oblatum recipere temere praesum- pseris, excommunicationis latae sententiae poenam incurras.

642