Hittudományi Folyóirat 11. (1900)
Dr. Szilvek Lajos: Magyarország és a kereszténység
MAGYARORSZÁG ÉS A KERESZTÉNYSÉG. 63 székesegyházaihoz s egyszersmind a római castrumhoz négy tornyával négy szögletén, szilárd védelemre kész erődként, de azért a keresztény egyház basilikai műízlésében. Sz. István a politikai függetlenséggel összekötötte a műízlési függetlenséget is Németországgal szemben. Miként a vallást és a királyi koronát Rómától kérte s. kapta, az építészetben is Italia lön irányadó. Az első építők nálunk minden bizonynyal a megtelepedett bencések voltak. Az építészek Dél-Itáliából valók, ahol görög telepítvényesek laktak. így kell értenünk a Képes Krónikát, midőn írja, hogy az ó-budai templom építése alkalmával Görögország- ból hozták a kőfaragó mestereket. Amit sz. István megkezdett, azt folytaták az Árpád- házból származott királyaink vagy másfél évszázadon kérész- tül, utóbb román ízlésben építtetve a templomokat. A vegyes házból származott és Anjou-királyaink alatt a 14. század elején a román ízlést kiszorítja a csúcsíves, a gót stilus. Ez ugyan művészi szempontból nálunk nem versenyezhet a korábbi ízlések épületeivel, de menyiségileg szintén sokat hozott létre. Hollós Mátyás idejétől kezdve a renaissance- nak is volt hazánkban egy rövid ideig tartott korszaka, mig a mohácsi vész évszázadokra megbénított, minden nagyobbszerű tevékenységet ezen a téren is. Az ó-keresztény basilika műemlékszerü maradványai hazánkban Pécsett vannak gazdagon képviselve; a jáki és lébényi templomok a román ízlés kiváló emlékei, míg a gót ízlés remekét a kassai székesegyház képviseli. A 12. század közepétől az árpádházi királyok alatt — Pasteiner szerint — vagy 250 templomnak maradtak fenn építészeti emlékei a román és átmeneti stíl korszakából. Az áttekintést nyújtó térképen világosan látható, hogy az Al- föld kivételével nincs magyarországi város, amelyben annyi pusztítás dacára, az elmúlt időktől valamely monumentális épület vagy ilyennek legalább romjai fenn ne maradtak volna. Ha nem is magyar, magyarországi szobrászatról beszél- hetünk már az árpádházi királyaink alatt is. Ugyan sz.
