Hittudományi Folyóirat 11. (1900)

Dr. Szilvek Lajos: Magyarország és a kereszténység

MAGYARORSZÁG ÉS A KERESZTÉNYSÉG.

61

követett. Az irodalom kezdeteit nálunk nyilván közimák és szentirási részleteknek magyar nyelvre való fordítása képezte. Voltak hittani Íróink, nevezetesen sz. Gellert, akinek irói hírneve volt, mielőtt Magyarországra jött volna, azért mondja neki Maurus pécsi püspök: »Te pedig írj és taníts, hirdesd az igét Magyarországban«, s így marasztalja őt hazánk- ban. Deliberatio c. értekezésében fölleljük az akkori tudó- mány közös nézeteit. Ismeri a szentatyákat és a klasszikus írókat. Tud a khald nyelvhez s ért a rhetorikához. Említi a Csanádi iskolájában is tanított trivium tárgyait s az akkori műveltség egyik alapelemét, a zenét; a természettudomá- nyokból szintén ismerte kora tudósainak nézeteit.

A történetírás terén magának sz. Istvánnak félj egy zé- seivel is találkozunk. Érdekesen írta meg valami ismeret- len szerző a XI. század vége felé sz. Gellért életét. Mig ugyanis az előteret nagy szentünk hitbuzgó élete képezi, hátterét a magyar történelem alkotja érdekes adataival.

Sz. Mór, előbb apát, majd pécsi püspök, Németország- ból származott át hozzánk Pannonhalmára, ahol ifjú kora- ban látta sz. Zoerardot, akinek később hallomás után meg- irta életrajzát. Sz. Benedek vértami remete életét is ugyan- csak ő írta meg.

Az első század keresztény tudósai között kitűnik egy másik pécsi püspök, Bonipert (első püspöke egyházmegyénk- nek), István veszprémi, Miklós győri püspök.

Szerzetesek foglalkoztak a gyógyászattal is, írták és másolták a könyveket, fogalmazták és állították ki az ok- leveleket. (V. ö. Balics, Egyháztörténelem.) Szóval annak a kevés tudománynak és irodalomnak a kezdet legnehezebb kezdetének, amit az idők mostohasága és a gyakorlati köve- telmények megengedtek, úgy mint a későbbi fejlődésnek a középkorban, egyházi férfiak voltak szerzői, akiknek nyo- maiba a részben hálátlan utókor könnyű szerrel léphetett, hogy folytassa a megkezdett nagy munkát nemzetünk mű- velésében. De terünk kimértsége következtében nem foly- tathatjuk az egyház mindezekben kifejtett munkásságának leírását, utaljuk azonban olvasóinkat egyház- és művelődés-