Hittudományi Folyóirat 11. (1900)
Dr. Ehrhard Albert: A keleti egyházak kérdése és Ausztria-Magyarország hivatása ennek megoldásában
A KELETI EGYHÁZAK KÉRDÉSE. 529 elődei; 1369-ben Rómába ment és megkötötte Rómával az egyházi egyezséget; a nyugoti fejedelmeknél azonban nem találta meg az oltalmat, melyet viszontszolgálat fejében remélt, a görög klérus és nép pedig nem követte az ő pél- dáját. Eközben a bizánci birodalom helyzete mindig súlyo- sabbá lett; 1374-ben már csaknem az egész birodalom a törökök kezében volt. Az unio-tárgyalások tehát tovább folytak egész a nagy nyugoti egyházszakadásig. A Jconstanzi zsinaton jelen volt II. Manuel császárnak (1391—1425) és a konstantinápolyi pátriárkának követsége; hanem hát ott egész más kérdések kerültek szőnyegre, amelyek a keleti kérdést háttérbe szorították. Midőn az egyház V. Mártonban ismét biztos főt nyert: a tárgyalások új lendületet vettek. A görögök azt kívánták, hogy az unio-zsinat Konstantinápolyban jöjjön össze; de ezt a követelést a sienai zsinat (1423) elutasította és VIII. János (1425 1448) beleegyezett, hogy a zsinat Itáliának egyik — a görögökre nézve kedvező fekvésű — városában tartassák. IV. Jenő nagy energiával látott neki e dolognak és be is fejezte, dacára a bázeli concilium ellen- állásának, mely a görögöket a maga számára akarta meg- nyerni, akik azonban visszautasították. Ferrarában, aztán pedig Flórencben megvitatták a vitás kérdéseket. A legtöbb pontot illetőleg meglehetős könnyedén dűlőre jutottak. Hosszasabb és szenvedélyesebb tárgyalásokra adott alkalmat a Eilioque elfogadása, vagyis inkább annak bebizonyítása, hogy a latin formula megfelel a görögnek. Úgy tűnt fel, mintha ez a pont volna a szakadásnak főoka. A theologus- körökre nézve igaz lehet ez; hanem Kelet tágabb értelem- ben vett egyházi köreire nézve a főnehézség mégis csak a primatus elismerésében volt. Kettős értelmű magyarázatra jutottak, amennyiben az általános zsinatok határozatait és a jogi határozatokat a görögök megszorító, a latinok magya- rázó értelemben vették. Az egyesülési decretumot 1439. jul. 6-án latin és görög nyelven ünnepélyesen felolvasták és aláírták, a sort a pápa és a konstantinápolyi császár nyitotta meg. A pápa viselte a görögök utazásának és élei-
