Hittudományi Folyóirat 11. (1900)
Dr. Ehrhard Albert: A keleti egyházak kérdése és Ausztria-Magyarország hivatása ennek megoldásában
DE. EHAHÄRD ALBERT. 530 mezesének összes költségeit, azonkívül a további utazásra is ellátta őket a szükségesekkel, mikor 1430. aug. 26-án Flórencet elhagyták. Mikor haza érkeztek, a klérus és a nép részéről hatá- rozott ellenkezést tapasztaltak. Marcus Eugenicus, efezusi metropolita, ki Flórencben a decretum aláírását megtagadta és nemzeti hős gyanánt tűnt fel, állott az unió ellenségei- nek élén, akiket Bessarion, Gregorius Mammas, methonei József és más theologusok támadtak. Csak 1452-ben sike- rült XI. Konstantinnak, Konstantinápoly utolsó császárának az uniót á Hagia Sophiában ünnepélyesen kihirdettetnie. Az ellenpárt még mindig nem tartotta magát legyőzöttnek s kijelentette, hogy inkább akar török, mint latin lenni. Ez az óhaj nagyon is hamar beteljesült. 1453. május 29-én elesett Konstantinápoly■; Konstantin hősi halált halt, a Hagia Sophia kupoláján a keresztet a félhold váltotta fel. Nagy gyász és lealázó szolgaság napjai virradtak fel a görög egyházra, mely kapott az alkalmon, hogy egy kon- stantinápolyi zsinaton a flórenci uniót visszavonja (1472) és a ítóma ellen megindított polémiában felhasználta azt a kis erőt; amelylyel még az irodalom terén rendelkezett. A fájdalmas megaláztatásnak hosszú évei folytak le, míg végre egy jobb idő hajnalpirja pirkadt fel a keleti egyház egén, melyet hajdanta oly sok csillag ékesített. E vázlatban bemutattam az egyháztörténet évkönyvei- nek egyik legsötétebb lapját. Megható látvány e lassú pusz- tulása egy keresztény birodalomnak, melyet a legégetőbb szükség napjaiban a keresztény Nyűgöt — melynek erejét politikai és nemzetiségi izgalmak emésztették — ott hagyott vergődni halálos sebeiben. De egyszersmind bizonyítéka az egyházi kérdés nagy jelentőségének az a körülmény, hogy a bizánci császárok e nehéz megpróbáltatás napjaiban mindig az egyházak egyesülésében kerestek menedéket. Sajnos, e kísérletek a magok egészében hajótörést szenvedtek; ezek ugyanis már előzetesen arra voltak kárhoztatva, hogy ered- ménytelenek maradjanak, minthogy mindkét részről a poli- tilca és diplomácia jellegét viselték magukon. A politika 1
