Hittudományi Folyóirat 11. (1900)

Dr. Ehrhard Albert: A keleti egyházak kérdése és Ausztria-Magyarország hivatása ennek megoldásában

528

DE. EHEHARD ALBERT.

Mikor ő csakhamar (1282) meghalt, a reakció el nem maradhatott. Ennek hővezetője épen az új császár, II. Andro- nikus (1282—1328) vala, ki az uniót pártoló pátriárkát, Beccus Jánost elmozdította és visszahívta Józsefet, az előbbi pátriárkát, az unió ellenségét.

Emez ellentétes viszonyok legfontosabb követkéz- ménjeként kitört a bizánci egyházban a tizennegyedik század közepén a hesychasták harca, mely, ha jobban szem- ügyre veszszük. a görög-nemzeti theologia reakciója gya- nánt tűnik fel a nyugoti scholastika benyomulásával szem- ben. Barlaam, kalabriai barát indítá ezt meg, ki a hesy- chasták ellen, a keleti mysticismus eme sajátszertí jelensége ellen támadt, aztán tovább fejlődött ez és kinőtte magát az utolsó nagy egyházi kérdéssé és óriási irodalmi mozgal- mat indított meg, amelyben síkra szálltak egymás ellen a kor összes theologusai, mint a hesychasták pártolói, vagy ellenségei. Eleinte mindnyájan a latinok ellenségei valának. a későbbiek azonban barátkoznak velük. A hesychasta párt theologiája. győzött, és e győzelem egyszersmind az unió visszautasítása volt — a görögök egyházi és theologiai öntu- datának szempontjából.

Mindezek dacára az újból megindított uniö-tárgyalá- sok Barlaam nevéhez fűződnek. Maga II. Andronicus kény- télén volt uralkodásának utóbbi éveiben Nyűgöt barátságát keresni. Franciaország királyához, szép Károlyhoz fordult, ki 1326-ban XXII. János pápa beleegyezésével Como Bene- dek, dominikánus barátot küldé hozzá. Hanem a következő évben meghalt Károly és Andronicust az 1328. év májusában utóda megfosztotta trónjától.11 III. Andronicus (1328—1341) visszatért Mihály politikájához és Barlaamot Avignonba küldte, de e küldetés eredmény nélkül maradt, minthogy

XII. Benedek nem oszthatta Barlaam véleményét, ki a dogmatikus eltéréseket ártatlanoknak tartotta, Y. János császár (1341—1376, 1379 —1391) még tovább ment mint

11 V. ö. H. Omont-t, Projet de reunion des églises grecque et latiné sous Charles le Bel en 1327, Bibliothfeque de l’école des chartes 53 (1892) 254—257.