Hittudományi Folyóirat 11. (1900)
Dr. Ehrhard Albert: A keleti egyházak kérdése és Ausztria-Magyarország hivatása ennek megoldásában
A KELETI EGYHÁZAK KÉRDÉSE. 527 kezményei el nem maradhattak. A Kómától׳ elszakadt görög patriárkaság továbbra is Nicaeában maradt épen úgy. mint a görög ellencsászárság, mely ugyancsak ott volt. Midőn pedig emez 1261-ben az efemer latin császárságnak véget vetett, a görög patriárkaság is diadalmasan vonult be ismét Konstantinápolyba, Ettől fogva a nép gyűlölete Nyugat ellen akkora fokot ért el, mely valósággal legyőz- hetetlennek bizonyult. Ez az érzet, igen könnyen érthető; hisz nem egyéb ez, mint a nép öntudatának reakciója az erőszakkal szemben. Hanem az erőszak alkotásai még soha sem állottak ellen állandóan ama csendes processzusnak, mely az elnyomott népben végbemegy. Nyűgöt a negyedik keresztes hadjáratban nagyon megérdemlett kritikát gya- korolt, mely •azonban még szomorúbb kimenetelű volt, mint amily sorsra jutott annak tárgya. A gyermekele keresztes hadjárata 1212-ben világosan bizonyítja, mennyire bizal- matlan volt a hívő nép a fejedelmek önzetlensége iránt; csak a gyermekeket tartják már alkalmasaknak arra, hogy Keleten Isten nagy tetteinek eszközeivé legyenek. A görög császárság visszaállítója, Palaeolog Mihály, azonban politikai okokból nem osztotta népének idegenkedését a latin Nyugat iránt. Sőt ellenkezőleg: a Kómával való egyesülésben látta ő az egyedüli■ mentséget a folyton növekvő török hatalom ellen. X. Gergely pápánál szives fogadtatásra talált és a lyoni zsinat (1274) ünnepélyesen szentesítette az újraegyesülést azon hitvallás alapján, melyet Kóma a császárnak aláírás végett előírt. Nem a bizánci császáron múlt, hogy ez egyesülés oly rövid ideig tartott. A legnagyobb készséggel engedett ő V. Ince, XXI. János és III. Miklós pápák további kivánatainak, amit annál inkább kell méltányolnunk, minél nehezebb volt az ő hely- zete a klérussal és néppel szemben. Idegen befolyás rávette IV. Mártont, hogy Mihály részéről ámítást és cselt tété- lezzen fel és őt, mint a schisma és haeresis pártolóját, az Egyház kebeléből kizárja (1281). E befolyásnál főszerepe volt a pápa barátságának Anjou Károlylyal, aki a bizánci császári korona után törekedett és Mihálynak hadat üzent.
