Hittudományi Folyóirat 11. (1900)

Dr. Szilvek Lajos: Magyarország és a kereszténység

52

DB. SZILVEK LAJOS.

súlyozó kifejlődöttsége előtt az erkölcsi és a jogrendben, elsőrendű feladata lön a népeket úgy nevelni és vezérelni, hogy az egyesek és a tömeg számára lehetőleg biztosíthassa a közbékét és az igazságosságot, a méltányosságot, az erkölcsi rend diadalát. És az imént tett néhány, rövidre szabott megjegyzésünkből is világosan áll előttünk, hogy az egyház hazánkban is sikerrel felelt meg magas küldetésének, a nemzet erősödésének előmozdításával.

Csak korlátoltság nem láthatja a szerves, szoros össze- függést a kereszténység és a művelődés, polgárosodás között valamely nép életében s így a magyar nemzet történetében is. Még napjainkban is, midőn a népek anyagi és szellemi érintke- zését töméntelen rendelkezésre álló eszköz könnyíti meg, kéz- zelfogható, tapasztalati tényadat, hogy nincs ott a szó európai értelmében vett műveltség, ahol nincs kereszténység. Viszont a kereszténység klasszikus földén, Európában, a népek erkölcsi hanyatlása a barbarismus felé egyenes arányban áll a népe- két fenntartó keresztény elvek elhanyatlásával. Csak a kereszténység, csak a használható, alkalmas vallás biztosit- hatja a népek számára az erkölcsi életrend keletkezését és fennmaradását. A barbár népekre — írja Hajnik — a műve- lődés mindannyi elemei hatás nélkül maradnak, csupán a vallás az, mi kedélyükre hatni, ezt nemesíteni s ezzel szel- lemi irányukat áthatva, őket egyéb művelődési elemek befogadására fogékonynyá tudja tenni. Tiszta erkölcsi tanokat hirdető vallás minden barbár népre nézve a nevelés leghathatósabb eszköze. (Magyar alkotmány és jog az Árpádok alatt.)

A történelem és hiteles emlékeink tanúsága szerint — írja Lányi Egyháztörténetében jelen állapotainknak négy alapeleme s főtónyezője volt: a helyhatóságok római szerkezete, a germán hűbérrendszer, a királyság és a kérész- tény egyház. A helyhatósági kormány, a római világ központjától elvágva, tehetetlenné Ion s életerejét a nép- vándorlás korában mindinkább elveszté; a hűbériség kimond- hatatlan zavarba s rendetlenségbe sodrá a közviszonyokat; a királyság pedig, a hűbérrendszer mellett, a közállapotok