Hittudományi Folyóirat 11. (1900)
Dr. Szilvek Lajos: Magyarország és a kereszténység
MAGYARORSZÁG ÉS A KERESZTÉNYSÉG. 51 helyet férjéhez és a családban való viszonyában. A házas- ság épségét, erényeit zsinati határozatok és országos tör- vények vették védő szárnyaik alá, a házastársak kötelességei pontosabban kijeleltettek s míg a tisztességes hajadonok és özvegyek védője gyanánt mutatkozik az egyház befolyása következtében a törvényhozás, üldözőbe veszi a szabad sze- mélyeket és az ágyasságot. A középkori élő hit időszakában, mikor általában szólva — az Istenség eszméje és az egyház üdvös intézmó- nyeinek tudata és becsülése át- meg áthatotta az emberek lelkületét, a különben meg nem akadályozható bűntények fékezése és fenyítésére, rendkívüli esetekben, egyéb eszkö- zök hathatósságának hijjával, kitünően bevált a közjó érdekében az erkölcsi rend helyreállításának szempontjából az excommunicatio, az interdictum, az egyház közösségéből való kizárás, kegyszereinek megtagadása. Ezeknek a lesújtó gondolata, a lelkiismeret fordulásai hatalmas erkölcsi tényező gyanánt szerepeltek a népek életében az igazság és erkölcs jogainak biztosítására. Hazánk története is igazolja több esetben ezen általánosságban tett megjegyzéseinket. Az istenbéke (treuga Dei) egyházi eredetű intézménye szintén előmozdította nemzetünk közjólétót. A hatalom- és gőgtől elkapatott, pártoskodás- és rablásra oly gyakran hajlandó főurakat nem egyszer indította az istenbéke hadi szünetekre magán harcaikban. Ha nem is lehetett e zsar- nokokat mindig és teljesen megfékezni, a bajnak legalább korlátozását eszközölhette az említett üdvös intézmény. Az óv bizonyos ünnepei és időszakai csendet parancsoltak az általános fegyverzörgésben, és jaj volt a szabály megszegői- nek. Az árpádházi trónviszályok veszedelmes korszakában a keresztény béke hivatott apostolai, a magyar püspöki kar tagjai, a kiválóbb monostorok apátjai, prépostjai istenes buzgó közbenjárásukkal gyakran vették elejét a testvéri vér oktalan pazarlásának nemzeti történetünk évkönyveinek bizonyítása szerint. Az egyháznak a középkorban, különösen az állami élet tényezőinek idő folytán történt, egymást kölcsönösen ellen4*
