Hittudományi Folyóirat 11. (1900)

Dr. Szilvek Lajos: Magyarország és a kereszténység

50

DR. SZILVEK LAJOS.

kevésbbé a törvényeit átvevő magyar püspökök. Sz. István és sz. László törvénye a strigák alatt csupán pogány varázsoló nőket ért és a természetfölötti hatalmat Istennek tartja fenn, nem az embernek, ha csak Isten vagy a gonosz szellem vele közre nem működik. A Kálmán királyunknak tulajdonított felvilágosodottság az egyházi felfogás dicsősége Kálmán nem maga hozta törvényeit, hanem a püspökök és a főurak zsinatán első sorban a püspöki kar, mint ilyen kérdésekben illetékes. »A »de strigis, quae non sunt« hires törvény — irja Pauler Gyula — tisztán az egyház felfogá- sán alapszik.« A Nyugatról hozzánk átszármazott istenité- letek közül szokásban volt nálunk a párbaj, a tüzes vas és a forró viz próbája. Őseink akár az időtartam szempontjából, ame- lyen át az istenítéletek nálunk gyakorlatban voltak, akár a végrehajtási módozat tekintetében aránylag igen kevés men- tegetésre szorulnak, míg végre a józan ész szava és a kinyilat- koztatás őrei évszázadok hosszas küzdelmei után megszüntet- tók az istenítéleteket nálunk is, amint azt Istenítélet című értekezésemben kimutattam. A Bold. Szűz tisztelete, fejedelmi példák által ajáltatva, csak erkölcsi nemesítését szülhette férfinak, nőnek egyaránt, és nyilván nem csekély befolyást gyakorolt a női nem méltóságának gyarapodására. Ezt különben a házasság szentségi volta is nagyban előmoz- ditotta őseinknél. A nőt ugyanis, akit eddig mint eladó leányt adtak férjhez a vevő legényhez (vőlegény), a kérész- tény házasságban többé nem lehetett vásárolt jószágnak tekinteni. Az ősi kifejezés, amely nyilván őseink fogalmá- nak felelt meg, az »asszonyi állat« és viszont a férjnek az asszony által való megszólítási címezése »uram«, tudvale- vőleg ugyan még napjainkig fentartotta magát, de tényleg az egyház a férj és nő egymásközti, a barbár Keletről hagyományként Pannóniába is átszármazott viszonyát tete- mesen módosította a keresztény egyház felfogása szerint, amelynek értelmében ugyan bizonyos tekintetekben az asszony feje a férj, mégis »feleség« az asszony, aki ősanyánk- ban nem Adám fejéből ugyan, de lábából sem, hanem oldalából vétetett, hogy származási módja is jelképezze