Hittudományi Folyóirat 11. (1900)
Dr. Szilvek Lajos: Magyarország és a kereszténység
MAG YAItORSZAG ÉS A KERESZTÉNYSÉG. 49 tény köteléke: mert mindegyikért Krisztus vére • folyt, mert mindnyájan tagjai Krisztus mystikus testének. A keresztény mórsékletessóg hirdetése, sürgetése szin- tén vallásunk üdvös eredményei közé sorolandó. Mikor a magyarok a honfoglalás fáradságos munkáját bevógeztók, a kalandos hadjárataikban szerzett gazdagság alkalmat szol- gáltatott nekik az addig náluk jócskán ismeretlen maradt mértékletlenségre. Néha húsz napig is lakmároztak egy huzamban, alig józanodva ki helylyel-közzel a bor okozta részegségből. Egyébiránt nyilván már annakelőtte sem idegenkedtek a gyomor gyönyöreitől, ha éppen hozzájuk juthattak. Tudvalevőleg honfoglaló őseink korából, sőt múltjából eredt a szálló igévé lett »magnum áldomás«. Az Anonymus Írja krónikájában: »et fecerunt magnum áldu- más.« A humor ma ez alatt nagy ivást ért. noha első sói־- ban a pogány áldozattal összekötött étkezés értendő e kifejezés alatt. Természetesen a jó falatok után szívesen iszik is az ember. Ugyancsak az Anonymus a meszesi diadal után tartott áldomáshoz azt is hozzáfűzi, hogy Árpád és vezérei az esemény örömére ünnepi lakodalmat tartottak és csaknem mindennap lerészegedtek. Ez persze egészen más, mint a vallásos áldozat (=־ áldomás). Hogy kalando- zásaik alkalmával a jó borral telt pincéket nem vetették meg, ezt nem kell külön bizonyítani. A kor szelleméhez képest a kereszténynyó lett Magyar- ország királyai alattvalóiknál a vallási kötelességek teljesí- tósét is sürgették és ezek elmulasztását úgy mint a köz- erkölcsiség ellen való vétségeket szigorúan büntették s félig barbár nemzetnél az ilyen eljárás kultúrái fontossága szembeszökő. Sz. István büntetés terhe alatt rendeli el a templom־ látogatást vasár- és ünnepnapokon. A nép itt egyúttal a szükséges keresztény oktatásban is részesült. A törvény szorgalmazza, hogy a haldoklók környezete gondoskodjék arról, hogy meggyónhassék a beteg. Es így tovább. Az egyház küzd a babonaság, mint pogánykori emlék ellen. A boszorkányokban már Nagy Károly sem hitt, annál 4 Hittudományi Folyóirat. 1900.
