Hittudományi Folyóirat 11. (1900)
Dr. Szilvek Lajos: Magyarország és a kereszténység
48 DR. SZILVEK LAJOS. A kegyetlenség a folytonosan verekedő nemzetek jellemétől szinte elválaszthatatlan. Akik magukat nem kímélik, vájjon fognak-e másokat kímélni ? A magyarok által annyiszor megrémített népek ugyan szúnyogban is- láthattak nem egyszer elefánlot, s minthogy a fama ereseit eundo, a jó krónikások bizony néha egészen bevérezték őseink emlékezetét; mégis — ámbár a korszellem és az akkori szokások a hadakozásban sokban mentségükre szolgálnak őseinknek nyilvánvaló, hogy a keresztény felebaráti szeretetnek oly módon való hirdetése, mint azt az egyház eszközölte, rendkívül üdvös befolyást gyakorolt őseink erkölcsi szelidítósóre. Plato előtt ugyan nem egészen ismeretlen az emberi testvériség eszméje, ámde a bölcsele- tónól jóval hatalmasabb előítéletek ezt a testvériséget csak Görögország határai közé szorították. Cicero a hallatlan római egoismus közepett tovább viszi ezt a gondolatot, mivel az emberiség tagjait ugyanazon egy város, állam polgárainak tekintette. A pogányok azonban általában csak azt szerették, aki őket szerette, és egészen természetesnek találták, hogy gyűlöljék ellenségeiket. Erkölcstanuk leg- főbb elve, cselekvésük egyetemes indító oka csak az önzés. A zsidóknak ugyan hirdetve lön a felebaráti szeretet, de Krisztus idejében is azt kérdi még a zsidó ember. »Ki az én felebarátom?« (Luk. 10, 29.) A felebaráti szeretet egész terjedelmében, minden nyomatékossággal Krisztus ismerteti meg az emberiséggel: szeresd felebarátodat, mint tenmaga- dat, sőt hozzáteszi, hogy ezen új parancsolat megtartásáról fognak híveire ráismerni, hogy az ő tanítványai. Hogyan is lehetett volna oly óriási különbségek, annyi széthúzó érdek mellett megállapítani az egyetemes katholikus anya- szentegyházat; hogyan is lehetett volna a szeretet e nagy parancsolata nélkül könnyíteni a nők, gyermekek, rabszol- gák szánalmas sorsán a pogányságban ? Az emberiség minden tagját, a földteke minden népeit Krisztus megvál- tása és tanítása óta nemcsak az fűzte egybe, hogy egy fajhoz tartoznak valamennyien, hogy egy Atyának gyér- mekei kivétel nélkül, hanem a testvériség újabb, kérész-
