Hittudományi Folyóirat 11. (1900)
Dr. Zubriczky Aladár: A theologiai oktatás reformjához
HITTUDOMÁNYI MOZGALMAK, VEGYESEK. 451 a gondolatnak beleosepegtetése a hallgatókba megedzi őket az ellen a szomorít kicsinylés ellen, melynek oly gyakran vagyunk tanúi. Veszélyes egyoldalúság volna növendékeinket merőben a lelkipásztorkodás iránt való lázas szeretettel telíteni, 11a t, i. ez a szeretet lefokozná a 0 fokig érdeklődésüket a theologiai tudományok iránt. A tapasztalat azt mutatja, hogy egyik-másik lélek ebbe a ferde irányba terelődik. Pietati et scientiis! ez volt az Egyház jelszava. A pietas első helyen áll, de a scientiának nem szabad elmaradnia, külön- ben a múló évek a pietáson bosszulnák meg magukat. A pietas scientia nélkül elzüllik. A ki a scientia iránt való lethargia megtörésén buzgólkodik, a legjobb szolgálatot teszi a pietasnak! Ezért újra meg újra hadat kell izenni annak a szellemi koplaló kúrának, mely itt-ott kisért. Mert ez veszedelmes ellenség! Ego autem censeo Carthaginem esse delendam! Ne féltsük a lelki életet a theologiától! Theo- logia a Deo docetur, Deum docet et ad Deum ducit! Bizonyos szempontból még a tanárnak is hasznára válik — bár közvetve — ez a múzeumi könyvtár. Önérzete nem fogja engedni, hogy tanítványaival szemben ferde helyzetbe kerüljön s így maga is iparkodni fog a kor szin- vonalán maradni. A felsőbb oktatásnál a tanár legtöbb esetben ellenőrizetlenül áll a felsőség részéről. Magának az iskolának berendezésében és szervezetében kell valaminek lennie, ami az autonómia egy nemével s bizonyos szelíd, erkölcsi kényszerrel, az ellenőrzést gyakorolja. Ha ez hiány- zik, akkor csakhamar beáll a tanárnál is a decadentia. A szellem beleveszi magát egy systemának schemái közé, gondolatai merevednek, a lélek üdesége elvesz, kapuira föl van írva az új eszmék számára: lasciate ogni speranza s a szegény tanár utálatos schemáinak perpetuum mobiléj ével tűrhetetlen lesz hallgatói előtt. A tanárság torzképe a Wortklauberei, mely nem bírja türelemmel kihámozni az újabb formából a régi és helyes gondolatot, hanem min- denki nyelvén a maga lelki életének fossiliáit, petrifikált alakjait keresi s ha nem találja, csípőssé válik, mint az
