Hittudományi Folyóirat 11. (1900)
Dr. Szilvek Lajos: Magyarország és a kereszténység
DK. SZILVEK LAJOS. tegyenek, megjelentek a keresztény egyesületek és a kol- dúló szerzetek emberei, akik önmaguk mondottak le a szerzés ingeróró'l és a birtoklás gyönyörűségéről és egész életüket arra szánták, hogy mások nyomorát enyhíthessék: akkor ezek a keresztény szellemű intézmények revelatio- számba mentek a magyarok előtt és kézzelfogható bizo- nyitókul szolgáltak, hogy van más világ és érdemes azért szenvedni, nélkülözni, szegénynek lenni. A túlvilágba vetett reménység és a keresztény megnyugvás, a kolduló szerzetes gyakori látása, a püspök, a lelkész emberszeretettel teljes alamizsna-osztogatása: ezek illesztették a gyökérre a fejszét, ezekkel lehetett a szegénység kínzó gyötrelmeit enyhíteni. Annak a sok szegény embernek, aki arcának keserű verej- tékóben kereste napi kenyerét és szinte megfosztatva emberi jogaitól, a teljes alárendeltség igáját viselte a szabad Magyarországon, ezeknek türelmet, békés kitartást csak Krisztus vallása sugalmazhatott, s míg ennek elég ereje volt a kedélyekre, megkímélve maradt nemzetünk a társa- dalmi belforrongás rémeitől. A magyar, mint nomád, pásztor és kiválólag hadakozó nép, amely legfőbb törekvésének a harci dicsőséget tekin- tette, amely vagyonát, gazdagságát nem munka (barom- tenyésztés), hanem leginkább győzelem, zsarolás árán sze- rezte, természetesen nem valami nagyra becsülte a kézi munkát. Ebben a felfogásában egyébiránt osztozott vele úgy a szittya, mint a perzsa, az amerikai indián, miként az előkelő ázsiai indus ember; a barbár germán és gall úgy mint a klasszikus műveltségű hellén és római. A brahmin megfertőzöttnek tekinti magát, ha páriával érintkezik; az ó-kor klasszikus bölcselői szégyennek tartják a munkát s részben ez a felfogás szüli a helotákat s rabszolgákat. Krisztus urunk, az ács fia, az apostolok, a szegény galileai halászok, maguk is kezükkel keresvén mindennapi kényé- rüket, megszabadították a munkát a közmegvetós átkától, felemelték, megszentelték azt. A kinyilatkoztatás fényénél az egyház rámutatott a munka szükségének eredetére, fel- tüntette annak büntetési, de egyúttal felemelő, boldogító, 4«
