Hittudományi Folyóirat 11. (1900)

Kudora János: Magyar egyházi szónokok

374

KUDORA JÁNOS.

kóstolják . . . Sz. Jeronimus mondása szerint az Isten szolgái tiszti nemcsak az, hogy szentül szóljanak, hanem hogy éljenek . . . Két nagy fogyatkozását tapasztaltam az ifjú prédikátorokban, melyeket igen* kell kerülni az istenfélő tanítónak: egyik az, hogy nem teszik célul a hallgatók lelki hasznát, hanem hogy elméjek. tudományuk, ékesen szállásuk mutogatásával dicsekedjenek és magukat csudái- tassák . . . Nem veszedelmes orvosnak tartanók-e, aki betege előtt lantot verne és éneklésével akarná gyönyörködtetni a fülét, orvosságot pedig nem adna nyavaláinak gyógyítá- sára . . . Az igaz lelki pásztornak tökéletes dicséreti az. . . . hogy az ő tanítása után fohászkodások, töredelmes sirások, bűnből kitérések következzenek . . . Másik fogyatkozást azt tapasztaltam, . . . hogy a dorgálásban gondatlanok . . . Ki- vántatik, hogy a prédikátor olyan szent indulatokat ger- jeszszen magában, minémüt akar oltani a hallgatók szívébe. Mivel Isten erejéből nem a prédikátor szólásából vagyon foganatja a jó tanításnak, tartozik azzal a tanító, hogy imádkozzék előbb, hogy sem tanítson . . . Imádság nyerhet erőt a jó példának és szónak. Azért a prédikátor egyóbb reménységét félre tevén, csak Isten áldásától várja gyümöl- eset tanításának, az Isten irgalmát pedig könyörgéssel nyerje.« 1

b) Művészeti rósz. Ebben azon helyes alapra helyez- kedik Pázmány, hogy az egyház-szónoklati remekműveket tanulmányozni, utánozni kell és hogy a beszéd felépítésére szolgáló anyagot szorgalmasan kell összegyűjteni. »Magam gondolatait és ujomból szopott dolgokat nem írok, Isten könyvéből, az anyaszentegyház doktorinak írásiból vettem tanításimat. Lopva semmit sem vettem, mert valaki irásá- ban valami jót találok, enyém. Az anyaszentegyház pász- tori írásához oly igazsággal nyúlok, mint a közönséges kutak vizéhez. Nem kell tehát azt várni, hogy olyat mond- jak, amit előttem senki nem mondott. Mert igazán mondja Salamon, hogy semmi újság nincs e földön . . . Nemis ki1 A keresztény prédikátorhoz, XIV—XX. 11.