Hittudományi Folyóirat 11. (1900)

Kudora János: Magyar egyházi szónokok

MAGYAR EGYHÁZI SZÓNOKOK.

375

sebbedik, sőt böcsületesebb az igaz tudomány, ha mások is azont tanították, mivel abból látszik, hogy nem emberi találmány, hanem isteni tudomány, amit egy nyomon tani- tottak a régi. sok, szent jámborok. Követem a szabados elmélkedésben azokat, kik előttem írtak, de magamnak is megengedem, hogy valamit hozzáadjak, változtassak; el- hagyjak. Mert nem szolgájok, hanem egyezőjök vagyok a régieknek . . . Az anyaszentegyház is minden isteni tudó- mányokkal és szent példákkal bővelkedik. Azért a pogány bölcsek tanítására, vagy példájára nem szorult. Mindazáltal, mivel Krisztus egy bálványozó szamaritánus példájából is- mertette, kicsoda felebarátunk és mint kell ahhoz való szeretetünket mutatnunk; sz. Pál a pogány bölcsek, mon- dásit sokszor előhozta Írásiban és Aratus, Menander, Epi- menides versivel ékesítette tanításit,■ a Szentatyák is kö- vették az apostoli nyomdokot; én is noha a pogányok rossz fabuláit és hiuságos vagy ártalmas csevegésit írásomba nem elegyítem, de a hol keresztyéni emberben illendő jóságok- ról és dicséretes erkölcsökről tisztességes mondásokat talál- tam, azokat előhoztam; nemcsak azért, hogy édesítsem és ékesítsem ezekkel tanításomat, mivel sz. Ágoston mondása szerónt az igen szükséges eledelnek is ízt kell adni az em- berek finnyáságáért, hanem ilyen nagy okokért főkópen: Mert valami igazság vagyon a pogányok könyveiben, Isten tanításából vagyon. Minden pogány bölcsek, úgymond Tér- tullianus. a próféták kútjából ittak, onnan öntözték elmé- jök soványságát, onnan vették, amiben hasonlók tanításunk- hoz . . . Szabad volt Salamonnak a pogány Burámtól fákat venni, melyekből templomot épített Istennek, mennél sza- badabb Isten tisztességére és erkölcsünk jobbítására fordí- tani, ha mi jót találunk a hamisság közt. . . Nincs oly rossz kert, melyben valami hasznos fű nem volna, nincs oly rossz könyv, melyben semmi jó ne találtatnék, azért a tövis közül kiszaggatjuk a rózsát, a sárból kimossuk az aranyat, ami jót a pogányok Írásában találunk, épületünkre fordítjuk . . . Nagy vigasztalására vagyon a keresztyén léleknek, mikor látja, hogy a természetbe oltott okosság vezérléséből azt

31*