Hittudományi Folyóirat 11. (1900)

Kudora János: Magyar egyházi szónokok

MAGYAK EGYHÁZI SZÓNOKOK.

373

áott a törvény. Augusztus császár valamikor a tanácsban szólott, otthon leírta és papirosból olvasta, a mit akart mondani. Ha ezek a világi dolgokról ily félve beszéltek, mentői inkább a léleküdvösségben járó dolgokról rettegve kell szólani ? Először azért szorgalmas tanulással készüljetek a prédikálásboz: és ha Homeros medve módon nyalogatva ékesgette verseit: ti is a prédikációt ne futófélben, hanem hosszú ideig való jobbításban készítsétek. Amit tanítani akartok, azt magatok sokáig és jól tanuljátok. Mert igazán írja Plutarchus: a hirtelen szólás, teljes hiúságokkal, és valaki készületlen prédikál, üti-veti a dolgot, sem elei, sem utolja szólásának, csak haboz, egybe zűr-zavar mindeneket; akármit, akárhol előhoz; és ki nem tud gázolni hosszan nyújtott beszédéből. Ne bízzék azért senki elméjében, mert soha. jól nem prédikál, aki jól hozzá nem készül. Aki pedig jó ké- születtél tanít, Isten áldását veszi. Aki jól tanít, maga is tanúi és mennyei áldomással hízik lelke. Azon legyetek, hogy mikóp a prédikátorok mestere cselekedeti példájával tanított elsőben, azután nyelvével: úgy ti se legyetek csa- tornák, melyeken által foly a viz, hanem teli kutak legye- tek, hogy magatok bőségéből másokat is itassatok. Mert igazán írja Cypriánus mártír, hogy haszontalan az igaz tanítás, ha a cselekedet elrontja a tökéletességet. Sőt senki nagyobb kárt nem tészen az emberek erkölcsében, mint aki különben él, hogysem tanít. Azért atyámfiai, lelki tanítók . . . ki a minémü szinti gyapjút kívánt juhainak, olyan példát adott elébe . . . magatok életével és példájával hitelessé te- gyétek, amit tanítotok . .. Mikor tanítasz a templomban, senki azt ne gondolhassa, miért nem míveled mit tanítasz ? Ne mondják azt rólad: mást gyógyít, maga rühes; akirak és ront, azaz épít nyelvével, ront életével, olyan, mint aki egy kézzel Istenhez vonz, mással vissza taszít; vagy mint az anya, mely vigyázva szoptatja, aludtában megöli gyér- mekét . . . Merő igazság, hogy az emberek többet hisznek szemeknek, hogysem fülüknek . . . Némelyek szépen és sokat szólnak, de fel nem gerjesztenek, mert magok nem égnek. Az isteni bölcsesség édességét másnak ássák, maguk nem Hittudományi Folyóirat. 1900 . 31