Hittudományi Folyóirat 11. (1900)

Végh Kálmán: A plébánosok beiktatása

366

VÉGH KÁLMÁN.

nagyon az a formális beiktatás, vulgo investitura, institutio reális, melyhez ma sokan külön praerogativát akarnának kötni.

Egyébiránt jöjjünk tisztába az egész »institutio« egy- házjogi fogalmával. »Beneficium ecclesiasticum non potest licite sine institutione canonica obtineri« (Reg. 1. de reg. jur. in 6-to V. 17.), így szól a jogszabály. Az institutio alatt a kánoni, szabályszerű eljárást értjük; amint ugyanis a perek folytatásának módját a perrendtartás, a javadal- makra való kinevezésnek, azok átvételének módját az insti- tutio szabja meg. Nagyon eltérők a kánonisták felfogásai az institutio felől. Zitelli, kit Laemmer, ez a tiszta felfogású és független gondolkozás!! kanonista idéz, a következőket mondja: »Institutionis canonicae diversi sunt modi, quibus beneficia acquiruntur nimirum: 1. collatione libera; 2. prae- sentatione et subsequuta institutione; 3. electione et subse- quuta confirmatione; 4. resignatione acceptata in favorem; 5. permutatione approbata; 6. quibus modis addi potest interdum sola electio jus habentium absque alia confirma,- tione; et tunc dicuntur beneficia electiva collativa, alia autem confirmativa.« (Appar. Jur. Eccl. p. 452.) Ebből lát- ható, hogy e jogtudós a javadalom megüresedése utáni actusokat is az institutio fogalma alá vonja. A Glossa pedig a következőket mondja a most idézett regulákkal kapcsolat- ban: »Triplex est institutio. Quaedam est institutio tituli collativa.« A kanonisták véleménye szerint ez a praesenta- lás, és kinevezés által teljesen végbemegy. »Alia est insti- tutio auctorizabilis quoad commissionem curae animarum.« Ezt az úgynevezett examen synodale és a jurisdictio meg- adása foglalja magában. »Alia est institutio reális et actua- lis, quae vocatur investitura vel inductio in possessionem realem et corporalem. Duae primae pertinent ad episcopum, sed tertia pertinet ad archidiaconum, quia quando episco- pus instituit aliquem, debet mandare archidiacono, ut illum inducat et ponat in possessionem corporalem«.

A két első, mint nyilván való, a mai jogrend szerint nem egészen úgy következik egymásután, mint mondatik