Hittudományi Folyóirat 11. (1900)
Végh Kálmán: A plébánosok beiktatása
A PLÉBÁNOSOK BEIKTATÁSA. a Glossában, mert az institutio auctorisabilis: a zsinati vizsga, a jurisdictio ad curae animarum előzőleg megadatnak, utóbbi mindjárt a, felszentelés után a gyóntatásra nézve írásban, a többi lelkipásztori functi óra »ad universitates causa- rum missio« által; előbbi pedig a legtöbb esetben megelőzi az institutio tituli collativát. Sokan azonban, kik az institutio reális, actualis, cor- poralis, más szóval investitura megtörténtétől teszik függővé a lelkipásztorok inamovibilitálását, mintegy érvet látnak a fentebbiekben állításuk mellett. Tévednek; ők ugyanis a szertartástól, templomkulcs, evangeliarium, rituale átnyúj- tásától teszik függővé az investiturát, pedig ez mellékes jogilag; szép szertartás, nem is ártana minden esetben meg- tartani, 11a jobb korban élnénk. Tényleg azonban az insti- tutio reális végbe megy minden esetben, mikor új javadal- más neveztetik ki. Sokan mintegy szemrehányólag írtak és vélekedtek, hogy a főpásztorok nem adják meg az investi- túrát, holott a Tridentinum szerint is kötelesek ezt tenni: a Glossa is azt mondja: »debet mandare archidiacono, ut illum inducat et ponat in possessionem corporalem.« Gon- dolkozzunk csak kissé és kérdezzük, nem történik-e ez meg ? Kétségkívül. Az alesperesek mindig utasíttatnak, hogy ezt megtegyék és meg is teszik, midőn a régi javadalmas vagy a vicarius átszámol az líj javadalmasnak mindent. Az ünne- pélyesség elmarad a legtöbb esetben, mert ez manapság már, mikor a kinevezések de papyro ad chartam tétetnek, subreptitius, intrusus javadalmasok ki vannak zárva és a nép is tudja, kit és mily körülmények között kell törvényes lelkipásztorának tartani, nem okvetetlenül szükséges. Szép, ha megvan és a nép, elöljáróság, polgári tisztviselők emelik az ünnepély fényét, de utólagosan adni, sok év múltával, lényeg nélküli szertartásnál nem egyéb. Annyira, hogy Pichler Jus Canonicumában esetleg még a világi urak. hatóság által történt investiturát is helyesnek tartja, ahol p. 0. a város a kegyúr, mint ezt városaink sok esetben gyakorolják is, a kinevezett plébánost felvezetvén a város- házára s ott az illetőt beiktatván a tanácsbeli székbe, elő7 (ו 3
