Hittudományi Folyóirat 11. (1900)
Végh Kálmán: A plébánosok beiktatása
A PLÉBÁNOSOK BEIKTATÁSA. 365 ki; magyarul a »calamus scribae velociter scribentis« plébá- nosnak írja az ilyen beigtatott lelkészt.1 Az egyházjogban járatlanabb rész 11j rangot lát a névben és az inamovibili- tusra való. sokszor nem is a fenti értelemben vett, hanem absolut jogosultságot. Akadnak, kik vágyaik első fokának álmodj ák az ilyen, szerintök hierarchikus rangot. Nem hiányzanak, kik ad notam első fokú őrnagy, másodfokú őrnagy vagy osztálytanácsos képzelik az egyház egyszerű, de annál nemesebb tisztségeit. De hagyjuk ezeket a gyér- mekábrándokat, lássunk a dologhoz! A beiktatás, mely az ókorban csakúgy mint a közép- korban conditio sine qua non-ja volt valamely hivatal, tiszt- ség, feudum birtokba vételének, az akkori viszonyokban leli magyarázatát. Módja rendesen az volt, hogy a beikta- tandó kezébe adták azon tárgyat, mely tisztségét, javadal- mát legjobban kifejezte; az őrgrófnak a zászlós kopját, a királynak a kardot és birodalmi almát vagy jogart, a feudális úrnak a rögöt, az országbírónak a királyi pallost, a plébánosoknak a templomkulcsokat stb. Az egyházi rend feladása ma is ennek a szokásnak egyik legkiválóbb és legszebb megtestesítője, ősi, szent emléke. Hajdan nagyon szükséges volt ez. »Illettek e szertartások azon néphez, mely keveset írt s melynek képzőimét csak kézzelfogható látmá- nyok ragadhattták meg ... a földek írás nélkül adattak át, csak szóval, aztán kard, sisak-dísz, kürt, billikom, sarkantyú, kengyel, íj vagy nyíl átadásával«, — írja a mély itélőképes- ségű Oantu Caesar (VII. köt. 347., 348. 1.) Tudjuk továbbá azt is, hogy a kánonjog intrusus, subreptitius egyházi java- dalmasokról és a lelkipásztorkodástan olyan gyóntató plébá- nosokról szól, kiket a közvélemény valóságos plébánosoknak tart, de tulajdonképen csak bitorlók. Abban a korban, midőn még az egyházjog Európában raptus, error címen házassági akadályokat ismert, nincs mit csodálni, hogy az említett javadalmasok is szerepelhettek és szükséges volt és pedig 1 Az idők jele, kogy a hajdani, többet jelentő plébános ma már kevesebb értelmű a parochusnál, mely régente az előbbi alatt- valója volt. Bizonyosan a kor nyavalyája, a címkórság hozta be.
