Hittudományi Folyóirat 11. (1900)

Végh Kálmán: A plébánosok beiktatása

A PLÉBÁNOSOK BEIKTATÁSA.

363

a jog-eludvarlás dicstelen évtizedein keresztül, a lelkipász- torkodás óriási kárára nem tudtunk vagy balul magyaráz- tunk, hogy tudniillik a plébános tisztje, neveztessél: bárminél■, 11a különben reá illenek a plébánossá<) ismertető jelei, állandó, a plébános inamovibilis, perpetuus; — mert ugyan ki lenne az, aki nálunk succursa listákat, desservantökat, vicariusokat keresne lelkipásztorainkban ?

Egyébiránt jöjjünk tisztába teljesen az inamovibilitas fogalmával. Tudjuk, hogy még a püspökök sem perpetuusok inamovibilisek a szó betű szerinti értelmében, mert kánoni vétségek miatt őket is meg lehet fosztani trónjaiktól. Ismeri minden theologus a következő hexameterpárt is:

Debilis, ignarus, male conscius, irregularis.

Quem mala plebs odit, dans scandala cedere possit. Ezek elég tágkörüek arra, hogy a püspök, ha indokoltnak látja, elmozdíthassa akármelyik lelkipásztort, és ez, bár feleb- bezzen akárhová, legnagyobb valószínűség szerint vesztett pörön rágódik csupán. Sőt a »mala plebs odit« szavakba még a politikai viszonyok kényszerhelyzetét is bele lehet értelmezni, habár hazánkban ezzel, kivált ma, nagyon csín- ján kell bánni, mert egyes, engedékeny főpásztorok könnyen abba a kényszerhelyzetbe juthatnak, hogy papjaikkal sakk- játékot csináltatnak. A lelkipásztorok inamovibilitása nagyon fontos kívánalom, nem kevósbbé az mint a püspököké, de viszont absolut értelmű inamovibilitást az egyház, mióta csak egyházjog van, soha nem ismert. A Tridentinum, tud- juk, következőleg intézkedik: »Eos vero parochos, qui túr- piter et scandalose vivunt, postquam praemoniti fuerint, coerceant episcopi et castigent; et si adhuc incorrigibiles in sua nequitia perseverent, eos beneficiis, juxta sacrorum canonum constitutiones, exemtione et appellatione quacunque remota, privandi facultatem habeant.« (SS. XXI. c. 6. de ref.) A Corpus Juris pedig (c. 5. X. 8, 19.) így szól: »Si autem episcopus causam inspexerit necessariam, licite pote- rit de uno loco ad alium transferre personas, ut, qui uni loco minus sunt utiles, alibi se valeant utilius exercere.« Másrészről meg tudni való, hogy senki, sem az Ordinarius,