Hittudományi Folyóirat 11. (1900)

Végh Kálmán: A plébánosok beiktatása

folytán meg Franciaország örökös forrongása következtében nagyon természetes is. De hogy csakugyan ebben rejlik a dolog bibéje, a következő eset igazolja. A lüttichi püspök 1845-ben a következőkkel fordult Rómához: »Beatissime Pater! Infrascriptus Episcopus Leodiensis . . . petit, ut exami- netur sequens dubium . . .: An attentis praesentium rerum circumstantiis in regionibus in quibus, ut in Belgio, suffi- ciens legum civilium fieri non potest immutatio, valeat et in conscientia obliget usque ad aliam S. Sedis dispositionem disciplina inducta post concordatum anni 1801, ex qua Episcopi jurisdictionem pro cura animarum conferre solent ad nutum revocabilem, et illi, si revocantur vel alibi mit- tantur, tenentur obedire ? Ceterum Episcopi hac rectores revocandi vel transferendi auctoritate haud frequenter et nonnisi prudenter ac paterne uti solent, adeo ut sacri mi- nisterii stabilitati, quantum fieri potest, ex hisce rerum adjunctis satis consultum videatur.« Erre Róma válasza ez volt: »SSus D. N. . . . ratione mature perpensa, gravibus eo: causis animum suum moventibus . . . benigne annuit, ut in regimine Ecclesiarum succursalium, de quibus agitur, nulla immutatio fiat, donec aliter a Sancta Ap. Sede statutum fuerit.« 1845, Maii 1.

Kell-e ennél nyilvánvalóbb bizonyítéka a lelkipásztorok perpetuitásának ? Nagyon természetes azután, hogy a francia zsinatok ezekből kifolyólag nem tagadják ugyan a succur- salisták elmozdíthatóságát, de a lüttichi püspök fent kiemelt, kánon szerinti tapintatosságát hathatósan ajánlják a püspö- köknek. így az 1849-iki toursi »magnopere commendat«; az 1850-iki bourges-i (Bituricensis) kimondja, hogy a püspö- kök ezen teljhatalommal »mature et moderate« éljenek, »nec ut dominentur in cleris, sed ut animarum saluti et ipsorum bono parochorum paterne provideant.« Az 1849-iki, avignoni zsinat pedig a desservantokra nézve így szól: »Nullus eorum ordinarie ... a sua parochia invitus amove- bitur aut tolletur, nisi prius inquisito officialitatis aut audi- torii nostri privati consilio.«

Elég; ezekből nyilván látható már az. amit hazánkban,

I

362 VÉGH KÁLMÁN.