Hittudományi Folyóirat 11. (1900)
Végh Kálmán: A plébánosok beiktatása
358 VÉGH KÁLMÁN. ján levő egyházmegyékben működnek, kiknek mai neve desservantes és succursáles. Kánonjogainkban még nem igen olvastam felölök, egyházjogászaink is jobbára hallgatnak rólok, pedig annak a mai iránynak, mely az egyházjog ellenére megakarja vonni a plébánosok egyrészótöl és pedig több megyében legnagyobb részétől az inamovibilitast, más szóval perpetuitast, épen ezek adják meg a nyitját. A nevezett országokban az 1801-iki, VII. Pius és Napoleon között létrejött concordatum alapján, amint az egyházmegyék, úgy a plébániák is redukáltattak. Mivel azonban a majdnem tizedrészre redukált plébániák elég- telenek voltak a hívők lelki szükségleteinek kielégítésére, már a concordatum nyomán kiadott, úgynevezett Organikus Törvények (Art. 60.) megengedik, hogy annyi succursaliát lehet alapítani, ahány szükséges. Ezen succursaliák teljesen a plébánosok joghatósága alá rendeltettek és körülbelöl olyan, sőt megszorítottabb helyzetök volt, mint az egyház- jogi expositus capellanusoknak. Nevük succursalista, desser- vant volt és tömeges részök a forradalmi idők után foglal- kozás nélkül maradt, idősebb vagy nyugalmazott papokból töltetett be. Az állampolitika az volt, hogy a concordatum értelmében a kerületi praefectusok jóváhagyásával kineve- zett és polgári esküt is tett plébánosok féken fogják tar- tani a forradalmi időket átélt, jobbára a napóleoni viszo- nyokkal kibékülni sehogyan sem tudó papokat;1 ha pedig ezek erre képtelenek lennének, az alkotmányos püspökök minden további felebbezós kizárásával áthelyezik a succur- salistákat vagy desservantokat. Ezek tehát a szóteljes értelmében plébánoshelyettesek, vicariusok voltak, vagy hogy korunk fakó szavát használjam, lelkészhelyettesek. Az alkot- mányos püspökök, hogy az állam bókét hagyjon nekik, eltűrték, sokan, kik a kényuralomra hajlandók voltak, sze- rették ezen állapotokat. Kóma 1845-ben a lüttichi püspök megkeresésére »benigna concessio« névvel illeti ezen, az egy1 Art. 68. Les vicaires et desservants seront clioisis parmi les ecclésiastiques pensionnées.
