Hittudományi Folyóirat 11. (1900)

Végh Kálmán: A plébánosok beiktatása

A PLÉBÁNOSOK BEIKTATÁSA.

359

házjogban teljesen ismeretlen helyzetet. Az államot hatalmi kérdés, az egyházat az accomodatio politica vezérelte ezen tulajdonképen »exlex«, egyházjogellenes állapot létrehozá- sában és eltűrésében, melynek egyébiránt jogosultsága a közállapotok megszilárdulásával mindjobban megszűnt, — tudjuk azonban az örökké forrongó Franciaországról, hogy máig sem enyészhetett el.

II.

Midőn ilyen módon kellőleg megvilágítottuk a lelkész- kedö papság különféle elnevezéseit, vessük fel azt a kérdést, mi kívántatik ahhoz, hogy valaki egyházjogi értelemben vett plébános, parochus, curatus stb. legyen ? Abban a sze- rencsés helyzetben vagyunk, hogy egy tekintélyes és igen jó hírben álló theologiai tanárkar véleménye már tisztázta a kérdést előttünk, midőn az egri érsek, Dr. Samassa József úr huszonötéves püspöki jubileuma alkalmából, az általa kitűzött coronalis jogi és más hittudományi kérdések megfejtését közzé tette. Ebben az 58-ik lapon dr. Demkó úr erre a kérdésre: »Quaenam conditiones requiruntur et sufficiunt, ut quis vere sit parochus ?« Bouix nyomán a a következő öt feltételt sorolja elő:

a) A plébánia oly egyházi hivatal legyen, melynek vezetője, t. i. plébánosa a lelkek üdvét munkálja Isten igé- jének hirdetése és az üdvösség eszközeinek (mise, szent- ségek, szentelmények) kiszolgáltatása által.

b) A plébános a hivatalával járó jogokat és kötelessé- geket a maga nevében és nem mint másnak megbízottja gyakorolja.

c) A plébános az egyházmegye bizonyos körülhatárolt területén lakó hívek fölött gyakorolja és teljesítse a maga tisztét.

d) A plébános, vi numeris tartozzék állásából kifolyó kötelezettségeit teljesíteni.

e) A plébániai hívek legalább néha és bizonyos szent- ségek fölvétele céljából rendszerint saját plébánusoklioz legyenek kötelesek járni.

30*