Hittudományi Folyóirat 11. (1900)

Végh Kálmán: A plébánosok beiktatása

óta, a hatodik századtól kezdve különbség volt a nagyobb és kisebb hitközségek között. »... a plébániai-vagy kérész- telő templom középpontját képezte bizonyos vidék vagy plébánia közönségének, melyeknek lelki vezetője (plebanus c. 3. X. de off. jud. ord. I. 31.) saját templomának (titulus major) papságára és a kisebb egyházaknál alkalmazott pa- pókra, a tituli minores parochusaira (martyrii, capellae) ügyelt fei.« (I. h.) Ebben az időben tehát a plébános sok- kai több volt mint a parochus. Ilyen értelemben szól Lám- pert egri püspök is, ki a sárosi sz. Jakab egyházat »irre- fragabiliter« plébániai egyháznak mondja, holott III. Endre király ugyanerről kicsinylőleg igy nyilatkozik: »Quod nos, cum nobis per quosdam relatum fuisset, quod ecclesia beati Jacobi de Saaros non •plébánia, sed simplex esset ecclesia parochialism (Eejér YI. 1., 255.) Hogy pedig a plébánia, plebanus elnevezés alatt nem csupán a nagyobb gócpon- tok, városok templomait és papjait kell értenünk, élő bizony- sága az 164:3-ból származó, Kandra Kabos által ismertetett, Liber S. Joannis, melyben a bogácsi, javadalmas áldozár plebanusnak neveztetik, úgyszintén a tihaméri is (Eger mellett), melyek sem ma nem azok, de régen sem voltak valami nagy helyek. Ezt igazolja a nép ajka is, mely plé- bánosnak nevezi lelkipásztorait és soha parochusnak; e név legfölebb a »parokjás pap« elnevezésben tartotta fenn ma- gát, mely egyet jelent ugyan a plébánossággal, de a nép sohasem hívta másként papját, mint plébánosnak. A »fel- kész« elnevezést, amely mellesleg legyen mondva nagyon fakó és államosító izü szó, nem fogja soha megszokni; a »föúr« elnevezés kérészéltü, melyet a szél a cimkórság alábbhagyásával el fog fújni, hogy visszajöjjön a régi Tisz- telendő a régi Tekintetessel, Nagyságossal.

A régi, magyar közjogászok is jobbára plébánosoknak nevezik a kérdésben forgó egyházi javadalmasokat vagy pedig hol plébános, hol parochus névvel illetik őket. Ver- böczynk előszámlálván a magyar közjog személyeit így szól: »Jóllehet pedig az egyházi személlyek becsületesbek a külső rendbélieknél; mindazonáltal minden Papi-rendeknek, PlébáA PLÉBÁNOSOK BEIKTATÁSA. 355