Hittudományi Folyóirat 11. (1900)
Dr. Szilvek Lajos: Magyarország és a kereszténység
MAGYARORSZÁG ÉS A KERESZTÉNYSÉG. 35 3. A kéreszténység befolyása őseinkre. — Az ismertetett erkölcsi helyzetben az említett vallási tanoktól és elemektől hiába várta volna nemzetünk a valláserkölcsi újjászületést. Tudatlanságuk, érdekeik, szenvedélyeik, megrögzött szokásaik mindig megakadályozták volna őket abban, hogy a hagyó- mányos téves nézetekkel szembeszállva magasabb erkölcsi színvonalra emeljék a nemzetet. De nem is tehette ezt ember meg; ide az Isten segítsége, az evangélium és ennek isteni tekintélylyel-, küldetéssel biró hirdetői voltak szükségesek. Azokat a hitigazságokat, amelyek a pogány tévedések kiirtására hirdetve lőnek, nem lehet itt szándékom mind elősorolni. A katechismusból eléggé ismeretesek ezek külön- ben is. Csak rá akarok mutatni röviden a keresztény vallás gyakorlati jelentőséggel biró tanaira, amelyeknek köszön- hetni, hogy a magyar nemzet idővel egészen átalakult, vagy legalább is a helyes tanok hirdetése és az isteni kegyelem segítségével egészen átalakulhatott volna, egyénben és tár- sadalomban. S miként a jó fa jó gyümölcsöt terem, a kérész- tény vallás, mint isteni kinyilatkoztatás is éppen abban árulja el igaz és természetfölötti jellegét, mert a gyakorlatba átvíve az egyest úgy, mint a népeket tökéletesítheti. A kérész- tény vallás a szellemek és jellemek újra való teremtése igazság- és kegyelemben. Első sorban ugyan a mennyek országát keresi, de a földi életet is csak ő teheti boldoggá, vagy legalább keresztény türelemmel elviselhetővé. A krisztusi vallás ugyanis a maga tökéletességében, miként a legfőbb metaphysika elméleti tanaiban, a legtöké- letesebb istentisztelet kultuszában, úgy a legmagasztosabb erkölcstan is, hogy az emberi természet nemesebb vágyai- nak, szükségleteinek minden irányban megfelelhessen. Csak a keresztény vallás ismerteti meg velünk az emberi terme- szét gyarlóságát, romlottságát történeti igazsággal, jelöli ki kellőleg célját és eszközeit az erkölcsi tökéletesedésnek, képes elég erős indító okokkal mindig a jóra ösztönözni s kegyszereivel az erkölcsi jó gyakorlati megvalósítását esz- közölni. Hogy megtagadva önmagunkat, minden kísértésnek ellenállhassunk, előttünk állanak isteni Mesterünk és a szén3*
