Hittudományi Folyóirat 11. (1900)
Dr. Szilvek Lajos: Magyarország és a kereszténység
36 DK. SZILYEK LAJOS. tek magukkal ragadó példái. Az archimedesi pont, amelyről ki lehet emelni a régi erkölcsi világot sarkaiból, a terme- szetfölötti, az örökkévalóság, amelyről csak Krisztus bizto- síthatta teljesen az emberiséget. És ugyanazok a parancso- latok és tanácsok, amelyek kinyilatkoztatott igazságok, a józan ész itélőszéke előtt mint az embernek leginkább meg- felelők, mint legtermészetesebbek tűnnek fel. A történelem beszél a régi pogányok kiváló férfiam;!k nagy jelleméről, jeles tulajdonságairól: Krisztus követése az anyaszentegy- házban, a szentek élete a kereszténységben, a mindennapi embereket is a történet nagy emberei fölé helyezi. Aki a magyar nemzet ezer éves kulturéletót híven és szeretettel meg fogja írni mondja a váradi biboros — az nem fogja az újabb kulturtörténészek módjára azon rejtett és képzelt, az anyagi felfogásból merített törvényeket keresni, melyek a nemzetek fejlődését mintegy kónyszerító'leg szabá- lyozzák: hanem keresni fogja azon magasabb szellemi és erkölcsi tényezőket, elveket és eszméket, melyek annyi szá- zadokon át nemzetünk életében, annak kezdetétől fogva a legújabb időkig, irányadók voltak és azt fentartották. Mennél erőteljesebben lüktetett a nemzettestben a természetfölötti idealismus: annál magasabbra emelkedett a eivilisatio, és a történelem ezer lapjain fel van jegyezve, hogy a polgárosodás mindig egyenletesen haladt vagy sülyedt a vallásossággal. Midőn magyar népünk az európai nemzetcsaládokba befogadott nemzetté alakult, születésének első perceitől fogva egy gondolat, egy eszme uralkodott benne, mely a szétszórt erőket központosította és alapul szolgált, melyen individua- litása érvényre juthatott, mely valamint alakulásainak kiin־ dulási pontul szolgált, úgy a fejlődést irányította. Mint katholikus lépett be a nyugateurópai államok sorába és ezen jellemét századokon át híven megőrizte. Ezen gondolat vezette sz. Istvánt, midőn a magyar nemzetet úgyszólván megteremtette, e gyúpontban egyesi- tette az országban levő, szokásaikban, vallásaikban, tradi- tióikban eltérő népeket, ezen erkölcsi tényezőben vélte meg
