Hittudományi Folyóirat 11. (1900)
Dr. Szánthó Géza: Az állami törvények kötelező ereje
AZ ÁLLAMI TÖRVÉNYEK KÖTELEZŐ EREJE. 319 jelenti, hogy az a szándéka, hogy a törvénye ne kötelezzen lelkiismeretben. Ezen jogtudósok föltételezik, hogy a tör- vényhozónak lehet szándéka törvényt hozni anélkül, hogy szándéka volna lelkiismeretben kötelezni. A mondottak sze- rint ez igaz a közvetetlenül előírt cselekedet föltótien kő- telező voltára nézve. A törvény csakugyan nem kötelez lelkiismeretben feltétlenül az előírt cselekedetre. De nem áll a hozzácsatolt föltételes büntetésre nézve. Ha nem teszi meg a polgár azt, amit a törvény közvetetlenül parancsol, lelkiismeretben köteles kiállani törvényszegése követkéz- ményeit.1 2. A másik ellenvetésre az a válaszunk, hogy a zsinór- mérték olyan természetű, mint a törvény. S azért, ha a törvény föltétlenül parancsol valamely cselekedetet, a zsinór- mérték is szoros értelemben annak vétetik és valóban lelki- ismeretben kötelez. Ha azonban a törvény csak bizonyos feltétel mellett, bizonyos korlátok között parancsol vala- mit, akkor, miként előbb, most is különbséget kell tennünk a parancsolt cselekedet, mint rész és a törvénynek egész tartalma között. Pusztán a cselekvést tekintve, a törvény nem föltótien zsinórmértéke a cselekvésnek és az ily tör- vénytől való eltérés még nem erkölcsi rossz, hanem csak teherrel járó dolog, amennyiben kiteszi az embert a kimért büntetésnek. Ellenben, ha a törvényt egész terjedelmében veszszük, akkor a törvény feltétlen zsinórmérték, amennyi- ben a büntetést nem szabad visszautasítanunk. 6. A kőtelező erő foka. Mivel az állami törvény és pedig mind — bűn terhe alatt kötelez, az is bizonyos, hogy minden állami törvény a lelkiismeretet legalább is bocsánatos bűn alatt terheli. Csak az a kérdés, vájjon oly nagy-e némely törvény kötelező ereje, hogy létrehozhatja azon kényszerűséget is: vagy engedel- meskedni vagy halálosan vétkezni? vagyis vájjon kötelez- het-e halálos bűn terhe alatt? 1 Lehmkuhl: Theologia moralis. I. 146. és 211.
