Hittudományi Folyóirat 11. (1900)

Dr. Szánthó Géza: Az állami törvények kötelező ereje

318

SZÁNTHÓ GÉZA.

lésére. Mert különben, ha a törvényszegő lelkiismeretben nem volna köteles elviselni a büntetést, akkor a fölebb- valónak nem volna joga öt megbüntetni.

A jogtudósok a kötelező erőből kiindulva következő fajait különböztetik meg az állami törvénynek:

Vannak: 1. államtörvények, melyek csakis leikiisme- retben, bűn terhe alatt köteleznek a cselekedetre, vagy vala- minek kerülésére;

2. vannak államtörvénynek, melyek nemcsak lelkiis- meretlen, bűn terhe alatt, hanem büntetés terhe alatt is köteleznek (leges mixtae);

3. vannak, ezek az úgynevezett büntető törvények (lex poenalis), melyek a cselekedetre, vagy valaminek kerü- lésére egyenest nem köteleznek lelkiismeretben, hanem igenis köteleznek bűn terhe alatt, lelkiismeretben a törvényben magában kiszabott büntetés elviselésére.

Oly állami törvények, melyek lelkiismeretben egyálta- Iában nem köteleznek, sem a cselekedetre, sem a büntetés elszenvedésére, vagyis »kizárólag büntető törvények« — nincsenek.1

Most már felelhetünk az ellenvetésekre:

1. A törvényhozók alkothatnak törvényeket anélkül, hogy szándékuk volna föltétlenül lelkiismeretben kötelezni a cselekedetre vagy annak kerülésére, egyszóval arra, amit a törvény közvetetlenül elrendel, de nem hozhatnak tör- vényt oly szándékkal, hogy az alattvaló legalább a bűn- tetés elviselésére, a kényszer elszenvedésére vagy más ha- sonlóra lelkiismeretben kötelezve ne legyen. Mert a törvény mindig lelkiismeretben való kötelezettséget von maga után; 11a az alattvaló nem köteles lelkiismeretben megtartani ma- gát a törvényt, lelkiismeretben köteles elviselni a törvény- szegésért járó büntetést.

Ezen megkülönböztetést szem előtt tartva, bírálatot mondhatunk sok szerző azon állításáról, hogy a törvény nem kötelez lelkiismeretben, ha a törvényhozó eléggé kiSimar : *foraltheologie. 22. §.