Hittudományi Folyóirat 11. (1900)
Dr. Szánthó Géza: Az állami törvények kötelező ereje
316 SZÁXTHÓ GÉZA. art. 9. ad. 2. Ismert példa reá a szerzetek szabályai, melyek- ben a rendalapítók határozottan kimondják, hogy nem akar- nak sem halálos, sem bocsánatos bűn terhe alatt kötelezni, hanem csak büntetés terhe alatt. Bizonyos, hogy az ilyen ren- deletek megszegői nem vétkeznek, mert okosan összeegyeztetik lelkiismeretük szavát a rendeletet adó fölebbvaló szándékával. Ez ugyanis kijelentette a megszegésre vonatkozólag, hogy az a jelen rendelet erejénél fogva nem bűn; e kijelentés folytán az alattvalók azon ítéletet alkotják lelkiismeretük- ben, hogy itt bűn nem forog fon és így valóban nem vét- keznek, mert lelkiismeretüket követik. Igen sok állami ren- delet, bár nem kifejezett szavakkal, ugyanezen kijelentést tartalmazza, mikor nem feltétlenül parancsolnak valamit, hanem mintegy feltételesen kimondják, hogyha valaki ezt vagy azt megteszi, cselekedete ilyen vagy amolyan büntetés alá esik. — Ha továbbá megfontoljuk, hogy tehet valaki oly fogadalmat is, melynek megtartására csak büntetés terhe alatt kötelezi magát, nem pedig föltétlenül lelkiismeretben, könnyen beláthatjuk, hogy ugyanígy járhat el a fölebbvaló is rendeletével. A másik kérdést illetőleg, vájjon az ilyen rendelet valódi törvény-e? sz. Tamás ezt tagadja. Szerinte ugyanis nem minden, amit a törvényhozó előír, tekinthető parancs- nak; ellenkezőleg vannak oly dolgok, melyek egyszerű ren- delet vagy határozat gyanánt iratnak elő. Azért nem min- den előírt dolog kötelez lelkiismeretben. Azt tanítja tehát, hogy minden, ami parancs gyanánt iratik elő, az lelkiisme- retben kötelez, és megfordítva, ami nem kötelez lelkiisme- retben, az nem parancs, következőleg nem is törvény, mert a parancsolás a törvény lényegéhez tartozikMégis az ilyen rendelet is törvénynek látszik, mert ha nem törvény, akkor csak tanács. A törvény és a tanács ellentétek; közéjük mint közbeeső valamit nem gondolha- tunk semmit. Azonban az említett rendeletek nem tekint- hetők tanácsoknak, mert akkor az alattvaló csak úgy nem volna szorítható azok megtartására, amint nem kényszerít- hető egyéb tanácsra; és nem is érdemelne büntetést, amint
