Hittudományi Folyóirat 11. (1900)

Dr. Szánthó Géza: Az állami törvények kötelező ereje

AZ ÁLLAMI TÖRVÉNYEK KÖTELEZŐ EREJE.

315

engedelmeskedni a törvényeknek. Az ember, a törvényhozó ellenkező szándéka, ennek a lelkiismeretbeli kötelezettségnek nem állhatja útját.

2. Minden törvény, ha illetékes hatóság jogosan hozta, zsinórmértéke az alattvaló cselekedetének. Tehát szükség- szerűen lelkiismeretben kötelezi őt, hogy szerinte járjon el és attól el ne térjen: mert eltérni a cselekvésnek zsinórmér- tekétől bensőleg rossz valami, s az erkölcsi cselekedetekben ez a rossz erkölcsi rosszaság, gonoszság. Azért lehetetlen, hogy létezzék valódi törvény és ne kötelezzen úgy, hogy az attól való eltérés erkölcsi rossz ne legyen. Már pedig ez az: lelki- ismeretben kötelezni.

3. A valódi törvény különbözik a tanácstól. Nincs, miben különböznének, hacsak abban nem, hogy a törvény lelkiismereti kényszert gyakorol, míg a tanács ezt nem hozza magával. A lelkiismeretben való kötelezés a törvény fogalmához tartozik.

4. A büntetés szoros viszonyban van a bűnnel. Bűn- tetés nem is róható ki, csak akkor, ha bűn forog fönn.

5. Ha nem minden állami törvény kötelezne lelkiis- meretben, tág tere volna a képmutatásnak. Az emberek megtartanák a törvényeket, mikor mások látják, de nem, ha titokban marad a törvényszegés.

A törvénynek lelkiismeretben való kötelező ereje tehát a törvény lényegéhez tartozik.

A kérdésnek veleje az, vájjon a fölebbvaló rendelete akárminek nevezzük is — kötelezhet-e más módon is a cselekedet végrehajtására, vagy valaminek kerülésére, mint lelkiismeretben, úgy hogy ezen rendelet áthágása önmagá- ban és szigorúan véve nem bűn Isten előtt ? Más kérdés azután, vájjon az ily rendeletet, 11a létezik, törvénynek szabad-e neveznünk?

Ami az első kérdést illeti, nem tagadhatjuk, vannak oly rendeletek, melyek közvetetlenül nem lelkiismeretben köteleznek azon cselekedetre, melyet parancsolnak vagy tiltanak. Világosan tanítja ezt sz. Tamás 2. 2. qu. 186.