Hittudományi Folyóirat 11. (1900)
Dr. Szánthó Géza: Az állami törvények kötelező ereje
300 SZÁNTHÓ GÉZA. Mindamellett öntudatlan ösztönnek engedelmeskedik az állat is. Csak az eszes lényeket irányítja úgy az Isten, hogy öntudatosan vegyenek részt az örök törvény, a világ- terv megvalósításában. Értelemmel ajándékozta meg őket, melylyel közli az örök törvényt mindjárt a teremtés alkal- mával parancsok és tilalmak alakjában, megvilágítja az értelmet, hogy megismerje, mit kell tennünk, mit kell kerülnünk. Az örök törvénynek ezen lenyomatát az emberi értelemben külön névvel jelöljük és természettörvénynek nevezzük. A természettörvényt úgy kell képzelnünk, mint az emberi természettől elválaszthatatlan képességet, melynél fogva az ember a jót a rossztól megkülönbözteti, a rosszat tiltottnak, a jót pedig parancsoltnak ismeri.1 Hogy a természettörvénynek az örök törvényből való levezetése megfelel az igazságnak és hogy következőleg a természettörvény csakugyan létezik, azt bizonyítja az egy- szerű tapasztalat. Az emberek mindannyian természetüknél fogva és mintegy önkéntelenül bizonyos általános, lénye- gükben azonos és változatlan alaptételeket alkotnak az erkölcsi viselkedésről. Ezen alaptételek ugyancsak a tapasz- tálát szerint önkényünktől függetlenek és öntudatunkban mint föltétlenül kötelezők jelentkeznek és pedig oly módon, hogy el kell ismernünk, hogy ezek valamely magasabb, fölöttünk álló hatalomtól származnak. A természettörvény, mely — hogy úgy mondjuk az örök törvényt az emberi természetbe mintegy átülteti, magában foglalja az erkölcsi rend alapfogalmait, főleg a jó és rossz eszméit és lényeges különbségöket. »A természet- törvény első parancsa, mondja szent Tamás, hogy kövessük és tegyük a jót és kerüljük a rosszat; s ezen alapszanak a természettörvény egyéb parancsai.« Általában három fajra lehet osztani a természettörvény parancsait. Az első faj magában foglalja a legáltalánosabb erkölcsparancsokat, me- lyek bebizonyításra nem szorulnak és melyekből a többi ' Catlirein : Erkölcsbölcselet. I. 5. 5. tj. Csanádi egyházirod. isk. ford.
