Hittudományi Folyóirat 11. (1900)
Dr. Rézbányay József: A házasság szentsége
288 DR. RÉZBÁNYÁT JÓZSEF. ségöknek magokat alá nem vetették, s így róluk az adatok a megfelelő egyházi anyakönyvekben nem is lelhetők föl. Ugyanez áll azon házasulandókról, akik oly államból valók, hol a polgári anyakönyvelés már régebben meghonosodott, mint Németországban, Franciaországban. Ha tehát a házasulandóknak a születésökre, keresztel- tetősökre, esetleg már előbbi házasságkötésükre s annak felbomlására vonatkozó adatai magának a plébániának anya- könyveiből kivehetők nem volnának, követelje ezeket tőlük a lelkipásztor, a keresztelési okmány azonban elmaradhat, ha bérmálási okirattal vannak ellátva, valamint oly házasu- landók részéről nem szükséges, akik másodszor kötnek házasságot, és akiknek megkeresztelóse felől kétségtelen bizonyíték áll a lelkipásztornak rendelkezésére, akár az anyakönyvek alapján, akár előbbi házasságkötósök alkal- mából. Ha ezt meg nem tehetik a házasulandók, s kétség merülne föl serdült koruk tekintetében, ennek elintézése, illetve a felelősség ma már az idézett 1895. törvényhozás rendelkezése szerint, a polgári közeghez tartozik. Oda kell tehát a feleket utasítani, hogy a szükséges okiratokat sze- rezzék be. Városban ezen okiratok szükségesek. Ott, tehát, ezekre nagyobb nyomatékot kell fektetni. Hogy azon esetre, ha ezeket (különösen keresztelési okmányt) a felek be nem szerezhetik, mi a teendő, a bécsi egyh. ki. tüzetesen körülírja.1 2. — Testimonium de statu libero. A házasulandóknak továbbá igazolniok kell magokat, ahol a lelkipásztor köze- lebbről nem ismeri őket, hogy nőtlen illetve hajadon állapot- ban vannak, tehát, hogy házasságot köthetnek, mivel az esetleg fennálló házassági kötelék bontó akadály, azaz érvénytelenné tenné az ezután kötendő házasságot; ha pedig valaki el van harmadik személylyel jegyezve, ez a 1 Wiener Diöz, Bl. 1807. Kr. 11. 1868. Nr. 18. Hofdecret vom 22. Pebr. 1817. an das galiz. Appell. Ger. I. G. S. 1819. idézve Gassner- nál. Pastor. II. B. II. Abtheil. 1388—1391.
