Hittudományi Folyóirat 11. (1900)

Dr. Szilvek Lajos: Magyarország és a kereszténység

30

DR. SZILYEK LAJOS.

dálkodik s állatot tenyészt, a mesterségektől sem éppen irtózik, legkevesebb benne a természetes hajlandóság a kereskedési üzletekhez. Ha kell, erősen tud dolgozni; de ha nem sürgős a munka, örömest elhenyól. A fiatalabb az öregeb- bet, a nő férjét megbecsüli, s őt urának mondja; a családatya úr, de nem zsarnok a házban, a családban gyöngédség és szeretet honol. Egyik rossz szokása, hogy gyakran és nagyo- kát káromkodik, noha sokszor a nélkül, hogy a szavak jelen- tésére kellő figyelmet fordítana.«

E vonásokat legnagyobb részben őseitől örökölte a magyar ember. Az átöröklés, a példa, a történelem és a hagyomány működik itt közre e typikus tulajdonságok fenn- tartásában. Kissé részletezőbb tekintetet vetve őseink jelle- móré, azoknak jó és rossz tulajdonságairól a következőket kell leginkább kiemelnünk:

Leó császár csak látszólag veti szemükre a munkát- lanságot, midőn Írja: A szittya nemzetek mind munkátlanul élnek, minthogy közülök e tekintetben kiveszi a bolgárokat és a magyarokat és az utóbbiakról megjegyzi, hogy ezek minden bajt és fáradtságot nemesen tűrnek. Annyi kétség- télén, hogy a magyarok életük jó részét a táborban töltőt- ték éjjel-nappal elfoglalva magukat, míg ha otthon voltak, idejüket baromtenyósztés, halászat, vadászat, fegyvergyár- tás, hadigyakorlatok, gyermekeik, szolgáik, lovaik begyakor- lásával töltötték. A mint e tekintetben serény munkásságuk minden kétségen kívüli, úgy éppen ez az életmód és az ő sajátságos világnézetük abban, hogy egyéb anyagi vagy szellemi munkával foglalkoztak volna, következetesen meg- akadályozta. A népek leigázása- és kizsákmányolására pályáz- ván, vitézi büszkeséggel nézték le a kézi vagy fejbeli mun- kát. Nem is lehet nomád, verekedő népről feltételezni a szorgalmas munkálkodást. Földeiket legfölebb a gyorsan és bőven fizető kölessel vettetik be a szolganéppel; sátrak alatt lakván és mindenüket magukkal hurcolván, hogyan virultak volna fel a mesterségek és művészetek ? A letelepedés korá- ban sem vesződött a magyar ember ilyesmivel; a ki a kar- dot tudta forgatni, arra lealázó lett volna a kézimunka az