Hittudományi Folyóirat 11. (1900)
Dr. Szilvek Lajos: Magyarország és a kereszténység
MAGYARORSZÁG ÉS A KERESZTÉNYSÉG. 31 egyetemes pogány felfogáshoz képest. A kereszténység becsülte meg, nemesítette meg a munkáskezeket; az a kereszténység, amelynek isteni Alapítója saját kezeivel kereste kenyerét, amelynek tanai megmagyarázták a munka eredetét és üdvös voltát, amelynek szerzetesei önként vállalkoztak az Európa felszínét átalakított nagy szabású példának megmutatására. Leo császár írja felőlük: A turkok törzsei szeretetlenek, hitetlenek és telhetetlen pénzvágyók lévén, esküvel nem gondolnak, sem szerződést meg nem tartanak, sem ajándék- kai be nem érik, hanem mielőtt az ajándékot átvették, már cselt és szerződésrontást terveznek. Minthogy az ilyen hiva- talos utasításban minden hamis adat esetleg nagyon meg- boszulhatta volna magát, fel kell tételeznünk, hogy nem alap nélkül állította össze e feljegyzéseit a császár fia és birodalma számára. Noha Regino is hitszegésről vádolja őseinket, Franki több történeti adat felsorolásával kel e tekintetben őseink védelmére. Esküjüket különben is vér- -ontással szokták megpecsételni annak jelképezósére, hogy így folyjon annak vére, a ki esküjét meg nem tartaná. Az Anonymus kiemeli: A magyarok, ámbár még pogányok vol- tak. az esküt holtiglan megtartották. A telhetetlen pénz- vágy, a kincs szertelen szomjazásának vádja ellen azonban semmikép sem védelmezhetők. Az auri sacra fames idővel annyira erőt vön a nemzet legjobbjain is, hogy saját életük és a nemzet existentiájának veszélyeztetésével rabló kiroha- násaiknak ez lön majdnem kizárólag a végső célja. A kegyetlenség a folytonosan verekedő nemzetek jelle- métől szinte elválaszthatatlan. Akik magukat sem kimélik, vájjon fognak-e másokat kímélni ? Mindazonáltal akkor nem vívtak annyira vérengző, akkora háborúkat, mint humanu- saknak nevezett napjainkban; azt se feledjük, hogy a kor- szellem és a szokások a hadakozásban sokban mentségükre szolgálnak őseinknek. Abban az időben úgy harcoltak egyéb nemzetek is egymás ellen, mint körülbelül napjainkban egyes törzsek pl. Közép-Afrikában. Hozzájárult még az is, hogy az annyiszor megrémített szomszéd népek néha szu- nyogban is elefántot láttak, s minthogy a fanra ereseit
