Hittudományi Folyóirat 11. (1900)

Dr. Szilvek Lajos: Magyarország és a kereszténység

MAGYARORSZÁG. és a kereszténység.

29

ösvényt szivéhez. A harci dicsőség gőgje, a népek fosztó- gatása két legfőbb ideálja. A superbia vitae, a concupis- centia oculorum nyomába aztán rendesen a concupiscentia carnis szokott lépni a megromlott emberi természetben. Róma magas műveltség színvonalán állott, és mégis mint e három nagy szenvedély áldozata bukott el gyászosan idő előtt. A magyar nép jellemének fényes oldalai sem tartották azt attól vissza, hogy rémeivé ne váljon Európa népeinek. És ha a kereszténység meg nem szelídíti erköl- cseiket, szokásaikat, elbuknak csakhamar az uj hazában a náluk sokkal hatalmasabb Róma példájaként.

2. Az ős magyarok jelleme, szokásai, életmódja. A mai magyar embert, a helyi sajátságoktól eltekintve, legfőbb vonásokkal közönségesen így szokták jellemezni: »A magyar ember szép testtartás, nyugodt, méltóságteljes járás, erő, ügyesség és kellem, nemes büszkeség és bátorság által tűnik ki. Bizonyos nemes méltóság, nyugodt komolyság, őszinte nyiltszívüség. becsületesség, nemes nemzeti büszkeség s magáratartás, lángoló honszeretet, nagylelkűség és határta- lan vendégszeretet minden igazi magyarnak kiváló jellem- vonása. Gyakran heves és indulatos, forrón szeret és gyű- löl; de a bosszúvágy, a ravaszság, az álnok, gyáva, csúszó- mászó és kétszínű magaviselet idegen tőle s utálatos előtte. Vérmes természetű, könnyen fellobban, hamar lelkesül min- den igaz és szép dolog iránt, de nem eléggé szívós és kitartó, sőt hamar el is csügged. A magyar szalmatüz közmondásos. Valóján némi bú és bánat ömlik végig, de érzelmei hamar változnak; sírva vigad a magyar, de a bortól, zenétől és tánctól neki hévül, hamar megfeledkezik bánatáról és zajos kedvkicsapongásokra ragadtatik. A magyar népet általában bizonyos előkelőség, aristokratiai szellem jellemzi. Újabban a régi egyszerűség, a régi jó erkölcsök veszendőben vannak. Az új kor szelleme a nagyzást és fényűzést a köznép közt is meghonosította; bizonyos körökben a könnyelműség, a léhaság kezd lábra kapni. A magyar általán véve erkölcsös, vallásos, de nem vakbuzgó, nem türelmetlen, hanem termé- szeténél fogva józan és tisztessógtudó. Legszívesebben gaz-