Hittudományi Folyóirat 11. (1900)
Dr. Rézbányay József: A házasság szentsége
264 DR. RBZBÁNYAY JÓZSEF. Ezen illetékesség három tényre vonatkozhatik: a) Ki az illetékes arra, hogy az eljegyzési tényt fel- vegye és a házasságkötést elvégezze ? b) ki az illetékes arra, hogy a házasulandók kihirde- tését eszközölje ? c) ki az illetékes arra, hogy a házasulandókat kellőkép oktassa, megvizsgálja, a házasságkötésre szükséges okmá- nyokat bekövetelje és átvizsgálja és egyéb, a törvényes és érvényes házasságkötésre megkivántató előkészületeket megtegye, vagy azok megtörténtét ellenőrizze és róla leszá- moljon ? Az eljegyzés fölvételére illetékes lelkipásztor, a mint fölebb jeleztük, az, a ki illetékes a házasságkötés szertar- tásának végzésére. Ezzel tehát nem kell külön foglalkoznunk. A három (a) b) c)) külön mozzanatot kifejező jogi tény elvileg megkülönböztethető egymástól, de lelkipásztori eljárás tekintetében egyszerűsíthetjük a kérdés tárgyalását, a mennyiben a három legtöbb esetben találkozik egymással Miért is általában egyszerűen az illetékesség kérdése alatt tárgyalhatjuk mind a három lelkipásztori eljárás szabályzatát. A hol egyik, vagy másik mozzanat tekintetében élté- rés van, külön meg fogjuk jelölni! A trienti zsinat s a kánonjogtudósok szerint, az esTcetés végzésére illetékes: a házasulandók tulajdon lelkipásztora, vagy az általa delegált áldozópap, vagy állandó helyettese (vicarius), vagy a püspök, vagy püspöki hely nők, vagy ezek által átru- házott joghatósággal (jurisdictio delegata) megbízott áldozópap. Azt mondjuk, 1. az esketés teljesítésére illetékes a tulaj- dón lelkipásztor. Tulajdon lelkipásztor pedig az, a kinek lelki felügyelete és felelőssége alá a jegyes tartozik, a ki őt a lelki életben oktatja, táplálja, vezeti és a ki Isten és elöljárója előtt az illetőnek lelki üdvéért a felelősséget viseli, vagyis a kinek plébániai templomába kell járnia, a hol szentmisét, keresztény oktatást, szentbeszédet kell hall- gatnia, a hova be vagyon írva, vagy beiktatva, a plébániai hívek közé. Azért azt mondja a római szerkönyv »paro- chus domicilii vei quasidomicilii . . .« még pedig akár a
