Hittudományi Folyóirat 11. (1900)
Dr. Rézbányay József: A házasság szentsége
A HÁZASSÁG SZENTSÉGE. 2<i5 férfi (a vőlegény), akár a nő jegyes (menyasszony) tulajdon lelkipásztora azaz plébánosa. (»Érvényes házasságot a hívek csak lakóhely ők plébánosa és két tanú előtt köthetnek.«)1 2. A tulajdon lekipásztor megbízásából, átruházott jog- hatósággal ellátott áldozópap is illetékes az esketés végzésére. Az átruházásnak a) határozottan,1 2 élőszóval, vagy írásban kell történnie; sem a (praesumtiv) föltételezett jog- hatóság, sem az utólagos jóváhagyás (ratificatio ex parte parochi) nem elegendő az érvényes házasságkötésre. b) A megbízottnak megbízatásáról tudomással kell bírnia, különben a házasság érvénytelennek tekintetik, mint ezt a Congreg. Oonc. határozottan kijelentette.3 c) A bizonyos meghatározott esetre vonatkozólag meg- bízott áldozópap harmadik ■személyre átruházott joghatósá- gát át nem származtathatja (non potest subdelegare), hacsak erre vonatkozólag határozottan felhatalmazást nem nyert, azért célszerű akkor, midőn a felhatalmazás adatik, mindjárt hozzá tenni, hogy kiterjesztetik e hatalom úgy, hogy a felhatalmazott átruházott joghatóságát harmadik személyre is átruházhassa. Megjegyzendő, hogy ezen átruházás vagy úgy szólhat, hogy csak bizonyos meghatározott papra vonat- kozzék, vagy — mint a S. C. C. 15. Jul. 1585. határozót- tan kijelentette, — általános alakban is azaz bárkire vonat- kozólag is lehet kiállítva. De az előbbeni, mint mindenki beláthatja, biztosabb, minthogy az utóbbi tárt kaput nyit a visszaélésre, d) Az átruházott joghatóság megszűnik az 1 Rituale Rom. de Sacram. Matrim. S. C. C. 1573. 2 A házasság érvényéhez ugyan elegendő a hallgatag megbiza- tás (jurisdictio tacite delegata), de mindenkor kétséges, vájjon lehet-e ily joghatósággal élni ? »Quod licentia matrimonio assistendi ab eo, cui competit, tacite collata sit, foederis coniugalis valori haud obest; absque tamen urgentissima quadam necessitate copulationem non peragat, ni a parocho vel ab Ordinario ipso facultas expresse haud facta sit. Licentia mere praesumta non sufficit; neque juvat, quod delegandi jus habens de ea requisitus reapse eam concessurus fuisset aut rem postmodum ratam habeat, c Instructio etc. Ambergernél III. II. Rész. 53. 54. 11. * S. 0. C. Dec. 1626. 15. April. 1628.
