Hittudományi Folyóirat 11. (1900)
Dr. Rézbányay József: A házasság szentsége
A HÁZASSÁG SZENTSÉGE. 247 koznunk; megegyeznek velünk a kánonisták és legtekin- teljesebb jogtudósok, kiket egynek, a nagytekintélyű Sehe- remek1 nevével idézünk. a) — Komoly Ígéretnek kell lennie, tehát nem elegendő merő szándék, még ha azt a másik fél előtt az illető ki- nyilvánította, és amaz ezt tudomásul vette is. ;?) — Az eljegyzésnek vagyis ígéretnek szabad akarat- bői kell történnie, még pedig teljesen szabad akaratból. Ez oly lényeges kellék, hogy mig a házasságkötésnél magánál csak a komoly és igaztalanul történt megfélemlítés (metus gravis injustus) vétetik figyelembe, — minek oka abban keresendő, hogy az egyház nem akarta a házasság érvényét, mint nem egykönnyen megbontható és megingatható szer- ződést, minden csekély veszélynek áldozatul ejteni, ha már az a szerződés megköttetett, bár annak megkötése előtt a legnagyobb és legszorgosabb vizsgálatot rendelte el, — addig az eljegyzésnél, mint a mely könnyen felbontható egyezség, a teljes szabadakaratot követeli föltételül. Azért ki van zárva még a legkisebb megfélemlítés is. A világi forum ugyan ily csekély megfélemlítést nem vesz tekintetbe, de in foro conscientiae csekély megfélemlítés is érvénytelenné teszi az eljegyzést. így foglal állást az el- jegyzés teljes szabadsága mellett Lehmkuhl, Szent Alfonz2 Gury-Ballerini3 Navarri, Lessins, Rebelellus, Comitolo, Ron- caglia és mások nyomán. Meg kell még jegyeznünk a)-ra vonatkozólag, hogy ha valaki szinleg tett Ígéretet, ez sem érvényes. y) Ha valaki komolyan ígért házasságot, de a másik félnek nem volt szándékában magát lekötni, közöttük el- jegyzés nem volt. De ha az egyik magát komolyan köte- lezni akarta, mig a másik félnek szabadságát meg akarta hagyni, akkor ugyan ebből még valódi eljegyzés nem támad, de az elsőre nézve ebből, azon kötelem keletkezik, hogy vagy tartozik a szóban forgó féllel a házasságot megkötni, 1 Scherer. Kirchenrecht. IY. B. §. 110. S. 119—143. 2 E. 6. n. 844. 3 Gury-Ballerini II. 724. jegyz. 23*
