Hittudományi Folyóirat 11. (1900)

Dr. Tardos: A hittudományi oktatás nyelvéről

HITTUDOMÁNYI MOZGALMAK, VEGYESEK.

273

fordít (betű szerinti fordítás), hanem mondatokat, a szöveg összefüggés stb. kívánta értelmet. A most tárgyalt leg- utolsó példa átmenetet képez a harmadik csoportba, mert a most idézett szabály szerint nagyon helyesen fordítja magyar bibliánk már Káldinál az ádelcpoi. Vulg. fratres-t atyafiai és nem testvéreivel.

Azután szólni fogunk egy keveset magyar bibliánk Isagogikus adalékairól, összehasonlítva a német kath. bib- liákkal. És pedig azért hasonlítjuk össze mindig a neme- tekkel, mert a német katholikusok helyzetéhez nagyon hasonló a magyar katholikusok helyzete, az az ország is erősen vegyes felekezetű, nálunk is sok a protestáns, külö- nősen egyes vidékeken. Végül adni fogunk nehány fordítási próbát jegyzetekkel, nehány válogatott részletet, mutatványul.

(Vége következik.)

Temesvár. Dr. Kováts Sándor.

A HITTUDOMÁNYI OKTATÁS NYELVÉRŐL.

T. szerkesztő úr! Engedje meg kérem, hogy a »Hit- tudományi oktatás nyelvé «-ről írt tanulmányának különösen azon pontjához röviden hozzászóljak, amelyben a latin nyelvnek a lelki gyakorlatoknál való alkalmazását is kívánja s a nyelv elsajátítására célszerűnek mondja. Tagadhatatlan, hogy a folytonos gyakorlat minden nyelvtanulás elenged- hetetlen kelléke, továbbá, hogy nagy mérvben elősegíti a nyelv mozgékonyságát a fül megszokása s következőleg igen hasznos, ha az illető nyelven gyakran hallunk másokat beszólni vagy magunk is olvasunk azon fennhangon. Hiszen az anyanyelvet egyedül ez úton sajátítjuk el és gymna- siumainkban is épen ezért oly meddő a nyelvtanítás, akár a németet vegyük, akár a latint vagy görögöt, mivel ez a nyelvtanitás tisztán az iskolai tanórákra szorítkozik és ott is kevés vagy épen semmi alkalmat nem nyújt a nyelv gyakoi'lati kezelésére, alkalmazására, nem ugyan írásban, hanem élő szóban. A már-már kihalt latin generatió is ép

Hittudományi Folyóirat. 1900. 18