Hittudományi Folyóirat 11. (1900)

Dr. Kováts Sándor: A Tárkányi-féle magyar Szentírásról

HITTUDOMÁNYI MOZGALMAK, VEGYESEK.

257

vinculo indissolub. 1816.) szerint, Máté XIX. 9., a to) £711 rroovsíu szavak interpolatio, a másolók átvették az 5. feje- zetből. Eszerint teljesen egyeznének Máté, Márk és Lukács. E nézet felé liajlik Schwetz is (Theol. Dogm. 1864.), mond- ván: Ez az értelmezés erőszakosnak látszik ugyan, de ha a szövegösszefüggéssel ellenkező magyarázat joggal elvet- hető, miért ne lehetne mint interpolatiót elvetni oly közbe- szúrt szavakat, melyek úgy az előzők, mint az utána következőkkel össze nem egyeztethetők és interpolált voltuk kimutatható; hiszen ugyanazon okoskodáson alapul mind- kettő: hogy t i. józan eszű szerző önmagával ellenmondásba nem keveredik. Ámde e közbeszúrást Origenes (Oomm. in Math. tr. 14. nr. 23.) és Tertullián (adv. Marcion. lib. IV. cap. 34.) ignorálják, nem ismerik, tehát korukban még nem volt a szövegben. — Hasonló Dreher véleménye is (Katholik. 1877. II. 578. kk.), aki szerint Máté 5, 32. Ttaoexrog lóyov noovdag értelme: mellőzve a ti vitátokat a loyog jropmac-ról, az רבד nvv-ról; Máté XIX. 9. to) é711 710Qveía pedig interpolatio.

Hug az interpolatio mellett a variáns lectióból érvel, t. i. fo) £711 710QVELCC mellett szólnak: codex Sinai. א•, codex Ephr. rescript. Paris. C., cod. Dublin. Z., cod. Eossan X, majdnem az összes byzanci kéziratok, az Itala g. cod., a Vulgata, a szír, ethiops és örmény fordítás, Westcot-Hort, Tischendoríf, Hetzenauer kritikai szövegkiadása, némelyek- nél sí utj és alex. Kelemennél 71/Jjv el urj . . . Ellenben TzagexTog lóyov noqveíag mellett tanúskodnak: codex Vati- can. B.. cod. Oantabr. D., az Itala legtöbb kézirata, a szahid és kopt fordítás és a szentatyák. E tényállásra támaszkodva, így okoskodnak: a 19. fejezetben eredetileg nem állt e közbe- szúrt mondat, ellenben az 5. fejezetben valamennyi kézirat és régi fordítás egyhangú tanúsága szerint ott állt kezdettől fogva a mondott köz beszúrás; később a két helyet collatio- nálván, azt hitte valemelyik másoló, hogy a 19, 9. magyará- zatára jó szolgálatot tesz 5, 31. és előbb a margo-ra, később a szövegbe csúsztatták az idézett közbeszúrást.

Ámde maga Húg nem sokat ad e hypothesisre, és igaza is van, mert ha igaz volna a feltevés, mért nem Hittudományi Folyóirat. 1900. 17