Hittudományi Folyóirat 11. (1900)
Dr. Szilvek Lajos: Magyarország és a kereszténység
MAGYARORSZÁG ÉS A KERESZTES YSÉG. 17 csekélyebb: Ha szabad ember öli meg más szolgáját, csak mást kell helyébe adnia vagy árát megtérítenie. Ha pedig egyik úr szolgája megöli a másikat, öt kell odaadni vagy megváltani. Később ezt megváltoztatva nagyobb tekintettel voltak a bűnös szolga urára. Ez ugyanis a vesztes úrnak megfizethette vesztesége felét, vagy ha nem bírta, eladták a bűnöst, és árán megosztozott a két úr. Há valaki saját szolgáját ölte meg, ez, úgy látszik, nem is képez bünte- tendő cselekményt, legalább említve sincs a büntető tör- vénykönyvben. A törvény megbotránkozva említi a saját neje gyil- kosát, de nem nagy a kiszabott büntetés: Ha valaki szívé- ben megkeményedve, lelkében éltespedve, mi távol legyen mindig a hűséget megtartók szivétől, nejének megölése által fertőzteti meg magát, ha ispán, 50 tinóval engesztelje ki a nö szülőit és böjtöljön, ha vitéz vagy jobb módú ember, 10 tinót, ha pedig közember, 5 tinót fizessen a nő szülei- nek. A szegény ember feleségének nagyon kevés az értéke ; a vérdíj azért olyan csekély, mert nejében maga a férj is veszített, épp itgy mint szolgája elpusztulásánál. E törvények mind igen enyhék, különbösen ha tekin- tetbe veszszük, hogy milyen olcsó volt az emberélet akko- ron és hogy mily kegyetlen kínzó szerek voltak használat- ban. Igazán szigorú büntetés csak a katonás nemzet legnagyobb veszedelme-, a kardrántásra van kiszabva: aki kardot ránt, ugyanazzal végeztessék ki. Tiltja és sújtja a törvény a fegyveres támadást és betörést, az esküszegóst, a leányrablást, a lopást, becsületsértést, rágalmazást. A pogány felfogás uralmát kímélik a rabszolgaság körül a következő intézkedések: Ha valaki irgalmasságból végrendeletében szabadnak jelenti ki szolgáit, senki se merje azokat halála után a szolgaságba visszataszítani. Ha azt meg- Ígérte, de a halál megakadályozta abban, hogy rendelkezzék, özvegye és gyermekei bizonyíthatják ezt, és szabadoknak jelenthetik ki őket a megholt urok lelkének megváltására. A király a rabszolgák szabadon bocsátását istenes cseleke- detnek nyilvánítja, de maga sem bocsátja szabadon valaHittudományi Folyóirat 1900. 2
