Hittudományi Folyóirat 11. (1900)

Dr. Kováts Sándor: A Tárkányi-féle magyar Szentírásról

HITTUDOMÁNYI MOZGALMAK, YEGY8SÍ*.

219

fűzött jegyzetek, (amelyeket itt kivonatoltam) nem kielé- gítők. Ugyané terjedelme mellett sokkal teljesebb, jobb. tömöttebb és tartalmasabbak lehetnének.

E hely exegesisének történetét legbővebben Passaglia- nál (Com. de praerogativis B. Petri cap. 24.) találtam. E helyet legelőször a gnosztikusok, nevezetesen Marcion iparkodott kihasználni, annak bizonyítására, hogy az após- tolok theologiai tudása nem tökéletes, tehát lehetséges tökéletesebb hittudás, azaz. gnosis. Erről tanúskodott Tér- tullián, Adv. Marcion. 1. I. cap. 20. 1. IV. C. 3. 1. V. C. 3. és de Praescriptt. cap. 23. et 24. Hasonlókép kihasználta Porphyr (contra Christianos libri 15.) mindkét apostol kicsi- nyítése és gyalázására, mit tanúsít Chrysostom (Comm, in cap. 2. ap. ad Gal. — et singulari Horn, in ilia verba: in faciem restiti) és sz. Jeromos (Prooem. in ep. ad Gal.). — valamint hitehagyó Julián (L. Sozomen. Hist. Eel. lib. 5. cap. 18.), amire reflektál alexandr. Cyrill, (contra Julianum lib. 9.), — végül kihasználni iparkodott a pápai tekintély ellen a protestantismus, így Kálvin (Comm, in cap. 2. ep. ad Gál.) és mások, amiről szól Baronius (ad annum 51. §. 32.); és ma is felhasználják a primatus és infallibilitás ellenségei.

Az id. hely exegesisének története a kath. egyházi íróknál három értelmezést mutat fel: I. a legrégibb egyházi írók a II., III., IV. században azt állították, hogy az a Kéfás, akit sz. Pál itt megkorholt, nem Péter, az apostolok feje, hanem egy a 72 tanítvány közül; e nézet főképviselője alexandr. Kelemen (lib. 5. Hypotyposeon ef. Euseb. Hist. Eccl. lib. 5. cap. 11—13.), amit így indokolnak: 1° az lehetetlen, hogy Péter a pogány-keresztények étkezési módját kerülte volna, hisz ő vette fel az egyházba az első pogány családot, Cornelius századosét és midőn a jeruzsálemi zsidó-keresztények szemre- hányásokat tettek: quare introistis ad viros praeputium habentes et manducastis cum illis ? elbeszélte mennyei látótettleg helyeselte. Megjegyzendő itt sz. Péter alázatossága, ki hallgatva tűre el a feddést, s idézve vannak sz. Gergely szavai.