Hittudományi Folyóirat 11. (1900)
Dr. Kováts Sándor: A Tárkányi-féle magyar Szentírásról
HITTUDOMÁNYI MOZGALMAK; VEGYESEK. 217 való érv, mert »vade« ugyanannyi, mint »vade post me« ; azon- felül Máté IV. 10. is sok kéziratban ott van az ómoio uov. A »sátán« megszólításra nézve ezt írja: S. Hilarius veritus est existimare Satanae nomen Petro tributum esse; et ideo sic distinguit: vade post me, hucusque cum Petro loquitur Christus, deinde quasi ad diabolum, qui eam opini- onem Petro suggessit, ut ipsum ne moreretur impediret, conversus dicit: Satana, scandalum es mihi etc. Ez is el- fogadhatatlan állítás, amely annyival csodálatosabb, mivel sz. Hilár más helyen (Com. in Ps. 131.) maga említi, hogy Péter egy helyen sátánnak neveztetett. Kívüle senki más kétségbe nem vonta, hogy e megszólítás itt neki szól, meg is van indokolva, hogy miért a kk-ben. Merito admirari aliquis potest, így folytatja, quod et S. August. Sermo 13. sup. Math, admiratur, cur Christus tam brevi intervallo eundem Petrum et Beatum et Satanam appellavit. Respondet S. Hieronymus, ezt a feleletet már ismerjük. Respondet Augustinus et Theophylactus: beatum, cum non caro et sauguis, sed Pater qui in coelis est illi revelavit; Satanam, cum non ea quae Dei, sed quae horni- num erant sapiebat, vocatum fuisse . . . Non Petrum Satanam quasi proprio diaboli, sed quasi communi adversarii nomine vocavit. Hogy a sátán szó a zsidóban is, a görögben is »adversarius, ellenkező« értemónyben, mint köznév appella- tivum használatos, igazolják a szótárok, pl. Schleussner, sub voce: oarav. 1° adversarium quemlibet, sic in Septug. I. Reg. XI. 14. 23. 25. . . . qui alteri obstat etiam probo animo, Math. XVI. 23. qui dat alteri malum consilium, tali sensu ןטש in II. Sam. 19, 22, Marc. VHI. 33. — At cur tam acriter reprehendit? kérdi Maldonat: nou tam quod Petri culpa, si qua tamen fuit, quam quod rei, de qua agebatur magnitudo merebatur. ■X• Érdekes példa ugyancsak a primatus tárgyában egy másik szentírási ellenvetés, melyet így ad elő Hurter, Compd. I. p. 359: Altera exceptio qua maxime protestantes . . . gloriantur, petitur ex Gal. II. 1 /., ubi Paulus de se narrat:
