Hittudományi Folyóirat 11. (1900)

Dr. Kováts Sándor: A Tárkányi-féle magyar Szentírásról

II.

HITTUDOMÁNYI MOZGALMAK, VEGYESEK.

A TARKANYI-FÉLE MAGYAR SZENTÍRASRÓL.1

B. Szentírási ellenvetések.

A bibliából vett fontosabb dogmatikus jellegű ellen- vetések a jegyzetekben okvetetlenűl figyelembe veendők, hisz a jegyzetek főcélja épen azon helyek kath. értelmezését előadni és indokolni, amely helyek a kath. hit- és erkölcs- tan tételeit érintik és félreórthetők vagy helyesebben az aktuális tévtanítók által tényleg félremagyaráztatnak. Az ilyen helyek tehát ép oly fontosak, mint a fontos positiv bibliai dogmatikus bizonyító helyek, miért is kiváló figye- lemben részesítendők. Lássunk pár példát az ily helyek közül.

1. Ugyanazon fejezetben (Máté XVI.), ahol (vers 17—19) Krisztus Urunk Péternek a primátust megígérte, közvetle- nül utána oly esetet beszól el az evangélista, melyért Pétert e kemény szavakkal dorgálja meg 0. 28. Vade post me satana, scandalum es mihi, quia non sapis ea, quae Dei sunt, sed ea quae hominum. Ugyanez esetet beszéli el sz. Márk is VIII. 33. Hogy egyeztethető meg e hirtelen fordulat, mondják,

1 L. Hittud. F. 1897. 157. s köv. és 1899. 701. s köv. oldalokat.