Hittudományi Folyóirat 11. (1900)
Dr. Rézbányay József: A házasság szentsége
A HÁZASSÁG SZENTSÉGE. 203 A római hittudósok közül végül csupán Concina foglal Canus mellett állást. Tehát másodsorban a tekintélyi érv is álláspontunk mellett szól. Mire nézve elég volna csupán a hittudomány két vezérférfiát: sz. Tamást és sz. Alfonzot, idéznünk, akiknek tekintélye magában is elegendő arra, hogy állás- pontunkat igazoltnak tartsuk, Harmadszor: IV. Jenő pápának az örményekhez inté- zett decretuma (másként flórenci zsin.) 1439., mely így szól: Causa efficiens matrimonii regulariter est mutuus consensus per verba de praesenti expressus. A zsinat ezen végzésében a szentségekről szól s kijelöli azok anyagát, alakját és kiszolgáltatóját, kijelöli ezt az idézett szavakkal a házasság szentségére nézve is. Mivel pedig, mint sz. Ágoston mondja: Accedit verbum ad elementum, et fit sacramen- tum, azaz a megegyezés kifejezése vagy végrehajtása, vagy legalább ennek jogigénye órvónyrejutásában van az anyag és alak találkozása, azaz a szentségnek létesülése, a kiszol- gáltató pedig, szabály szerint, a szentségeknél az, aki az alakot az anyagra alkalmazza, ami által a szentség létesül, következik, hogy a házasság szentségében maguk a házasok a szentség kiszolgáltatói, ők lévén azok, akik az alakot az anyagra alkalmazzák. E határozatban tehát közvetve (indirecte) ki van jelentve álláspontunk helyessége. Negyedszer: Az egyháznak régi szertartási és jogi gyakorlata is érvül szolgál álláspontunk igazolására. — Ugyanis a trienti zsinat sess. XXIV. de ref. matr. c. 1. határozottan azt mondja, hogy a plébános a házasok meg- áldásánál az illető egyház szokása szerint használatos alaClericatus. Decisiones sacramentales. 2. föl. Vénét. 1757. — Gibert. Consultations canoniques sur les sacraments. 4 vol. Paris. 1725. — Inenin. Comment, de sacram. Ven. 1761. — Billuart. Ord. Praed. Summa S. Ttom. sive Cursus Theol. tom. XVI—XIX. — Franzelin. S. J. Tract, de sacram, in gén. 2-ed. Rom. 1873. — Katschthaler, Theo), dogm. spec. Magyar ford. Dr. Kiss Ján. Budapest. 1899. — L. a korszakot alkotó munkát: Dr. Scherer. Handbuch des Kirchen- rechtes. II. k. 1. f. 1891.
