Hittudományi Folyóirat 11. (1900)

Dr. Szilvek Lajos: Magyarország és a kereszténység

12

DR. SZIL VEK LAJOS.

sok viadaljátékot tartottak, az énekesek gyászdalokat éne- keltek, a körülálló hadsereg a dalkart jajveszékelve ismételte, halotti tort tartottak, hármas koporsóba zárták. A temetés éjjel történt, a királylyal hozzá illő eszközöket is temettek el, ékszereket és egy leölt ellenség fegyvereit, a sírásókat is megölték (nyilván azért, hogy így a királylyal eltemetett kincseket elleneik kapzsiságával szemben biztosítsák). Noha a hunn-magyar rokonság kétes, mégis e két ázsiai néptörzs állott egymással annyira szoros viszonyban, hogy e fajta szokásaik egybevágóságát az oknyomozó történész nincs feljogosítva a véletlen rovására feljegyezni. A magyarok különben néha halottaikat elégették.

Minthogy Voltaire (Philosophie de l’Histoire, eh. 17) megjegyzése szerint körülbelül minden régibb nép theolo- giájának alapeszméjét az emberi nem bukása képezi, és Sz. Ágoston nézetéhez képest, noha mélységes titok az eredeti bűn, mégis legismertebb az a hagyományokból (Hoc peccato antiquo nihil est ad praedicandum notius, nihil ad intelli- gendum secretius), érthető, hogy miként a votjákok-, a vogulok-, a mongoloknál, úgy az ősmagyaroknál is megvolt az őseredeti boldogság elvesztésének képzete, amint nép- meséinkben is rátalálhatni a bukás történetének nyomaira. A tündérek, mig az emberekkel nem társalkodtak, az égen jártak; az embernek szárnya volt, röpülni tudott. A finnek, votjákok szerint a régmúlt időkben óriások voltak az em- berek, és nálunk a nép még ma is regél az óriás leányka- ról, aki a négy Ökörrel szántó földművest mint játékszert vitte fel atyjához. A paradicsom az égben volt; a gyermek annak előtte úgy született, hogy mindjárt tudott járni; az ég oly közel volt az emberekhez, hogy kézzel is elérhető volt; a búza végig kalászt termett; az állatok csak idővel lettek az ember ellenségei. A nép regéiben a vízözön mon- dája szintén sok rokon vonást tűntet fel a votják, a vogul, a mongol elbeszélésekkel.

Erleölcsiség tekintetében az írott vagy kinyilatkozta- tott törvények helyét az ősi hagyomány, a nemzeti erények vagy bűnök foglalták le. A két nagy parancsolatról,