Hittudományi Folyóirat 11. (1900)

Dr. Rézbányay József: A házasság szentsége

188

DR. RÉZBÁNYÁT JÓZSEF.

a gyermeknemzés céljától, csak azért gyakorolni, hogy az érzéki vágyon az illető erőt vegyen, azaz azt fékezze s a kisértést legyőzze, mely könnyen más bűnökbe ejthetné — ne tentet vos satanas propter incontinentiam vestram.

Es mivel ez meg van engedve, azért ezen engedménnyel mindegyik házasfél élhet, míg a másik házasfélre nézve, az előbbinek ezen igényének megfelelőleg, kötelessége annak szabad folyást engedni. »Teljesítse az asszonynak a férfiú a házas kötelmet, és szintúgy a férfiúnak az asszony. Az asszonynak nincs hatalma saját testére nézve, hanem fér- fiúnak; hasonlókópen a férfiúnak sincsen hatalma saját tes- téré nézve, hanem az asszonynak.«1

Ha pedig e jogot ugyan nem kívánja egyik fél igénybe- venni, de a másiknak részéről ez által nagy lelki veszede- lem keletkezik, hogy t. i. nem tudja magát megtartóztatni, akkor a keresztény szeretet kötelme kivánja, hogy alkalmat adjon az illetőnek a házassági együttélésre; sőt azt mondjuk, a férfiú részéről ez, ha különösen az asszony nagyon sze- mérmesnek és félénknek látszik, az igazságosság kötelme lehet, de a nő részéről már ezt nem lehet, mint szigorú kötelmet felfogni, a női szemérem és gyengédség szempont- jából. De jól jegyzi meg Reiffenstuel,2 hogy mivel ez a keresztény szeretet indító okából ered, ily alkalmat nyuj- tani másik félnek a végből, hogy a bűnbeeséstől megóv- juk, kétségtelenül erényes cselekedet és meg van érdeme Isten előtt.

Tehát megelégedve a maga feleségével, kerülje min- denki a paráználkodást, e végből van a házasság, és e vég- bői legyen meg —• mint az apostol is mondja — kinek- kinek a maga felesége.

Mindezek után könnyen megfelelhetünk arra a kér- désre: vájjon, miután már a nő terhes állapotba jutott, megvan-e még engedve akkor is a házassági együttélés ténye ?

E kérdésre egész nyugodtan felelheti a lelkipásztor,

1 Cor. I. 7, 3—4.

9 Theol. mór. tract. 14. dist. 13. qu. 6. n. 74.